Magyar Shakespeare-tár 7. (1914)
Értekezések - Rexa Dezső: Magyar Shakespeare-paródiák (I. Jókai Shakespeare-paródiái. II. Gaal Peleskei nótáriusa)
Magyar Shakespeare-paródiák 89 az álldogálásban. Hamlet volt a theatrum fődarabja, virtuózok virtusa, s a színfalhasogatók főszerepe. Közönség és színészek el voltak telve nagyságától és a híre ennek volt legmaradandóbb. Ez talán eléggé indokolja, hogy az írók, amikor tárgyat kerestek a travestiára, leginkább Hamlet tragikuma felé fordultak s hogy a közönség legszívesebben látta ezt, mert hisz leginkább értette meg. Jókai Mór drámai s költői verses műveiben is ehez fordul. Első és talán legterjedelmesebb drámai alkalmazása az a jellemzés, a melyet a költő a magyar színművészet százesztendős örömnapjára írt, s melyet Földön járó csillagok czímen a budapesti Nemzeti Színház 1890 október 21-én, 25-én és 26-án mutatott be. A drámai prolog az első magyar színtársulat, Kelemen László és társai szárnyra kelésének költői történetét mondja el. A történet kerete Moór Lénárd nemes földesúr (a valóságban Balogh János királyi tanácsos) otthona, akinél a gazdagon terített asztal körül kedélyes társaság ül, akik között Simai Kristóf, a lelkes piarista pap és író — a gróf Brühl-féle «Igazházi» átdolgozója, Kazinczy, a lánglelkű apostol, az első színtársulat tanácsadója és Lupi, a víg czimbora is ott van, hogy Kelemen Lászlóval, Szomor Mátéval, Rózsa Mátéval s a többi majdani első aktorokkal, a földön járó csillagokkal, quaterkázzanak, sincerizáljanak. Képzelhető, hogy oly társaságban, amelynek tagjai Kazinczy és Kelemen, szóba kerül a magyarságnak a XVIII. század végén sajgott legfájóbb sebe, a magyar nyelv és a magyar művelődés. Moór Lénárd maradt magyar úr, a ki nem enged abból az életigényből, amely elégséges volt atyáinak; de Lupi még ridegebb ez irányban. Ő nem csak ellenese a fejlődésnek, de gúnyolója is minden haladásnak, minden szabad, előre törő gondolatnak. Azt Moór Lénárd sem tudja megérteni, hogy minek a színészet és hogy mint lehessen színészete a magyarnak; de Lupi, aki császári commissariusként soká lakott Bécsben, eljárt este a Theatrumokba s látott Hanswurstot, látta Hamletet s bizony nem nagyon épült rajtok, épen nem fogja fel.