Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-03-21 / 12. szám
MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten. márcz. 21.1847. 12. sz. LYRAI KÖLTÉSZET. Vachott Sándor Versei. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél (év nélkül). 81. VI. és 1591. fűzve 1 sz. 30 kr. p. A lyrai költészet a belső állapotok költészete, a költői kedély rhythmusos visszahatása a végetlen és végesnek reá gyakorlott hatására. Isten, világegyetem, természet és történet, ember és eszmék tükröződnek vissza lelkén; s amit igy érez, képzel és gondol a lelkesülés ihlett óráiban, belső kénytelenségből hallá leszen. S ki nem érzett, képzelt és gondolt valamit e behatások alatt? De oly mély-e minden szív, oly élénk-e minden képzelem, oly gazdag-e minden szellem, s oly erős és érdekes-e minden egyéniség, hogy kedélymozgalmai méltók és egyszersmind elég hathatósak legyenek magukkal rántani ? Ha sok olyan, ki elég ügyességet szerzett magának nem épen ízetlenül rakni együve néhány rímelt sort, őszintén felel magának e kérdésekre, könyvészeti jegyzékeink, s még inkább szépirodalmi lapjaink, nem oly feles számmal hoznak azon szerzeményeket, mik a lyrai nevet igénylik. A jelen gyűjtemény ezeknek sivatagjában zöld várként áll. Itt egy nemesi szellemmel találkozunk, mely nem csak magasb érzeményeket énekel, hanem magasban érez is; kinél ez érzemények egy felsőbb lelkűsét, egy kiválóbb szellemi jellem földében fakadoznak. Vachott Sándor érzelem- és eszmeköre egyébiránt nem terjedt. Hazaszeretet, kegyelet a régi egyszerű erkölcsök, erény, érdem és szenvedés iránt, fájdalom a világ sülyedtsége fölött, elválás, szerelem, hűség, féltés — ezek körülbelül költészetének sugallói, s költészete sem áradozó, sem pedig termékeny. De e szűk körben is, képek i s kifejezésekre, sőt lelki helyzetekre, melyekből dalai fakadnak, nem igen ismétli magát, sőt változatos és mindig új. Egyébiránt költőnk kebelét