A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 1. kötet (1831-1832)

Emlékbeszédek

150 emlékbeszéd, nősen feledének mindent, a' mi őket a' porból, hova hullának, felemel­hető vala. Néhány kevésnek mellyében támadt a' gondolat: a' haza' ve­szélyben forgó nyelvét ragadni meg, ezt felvirágoztatni, ezt előre hozni; 's erejével rázni fel az álomba sűlyedt népet, hogy lásson és érezzen. De a­ nép őket nem hallgatá ; de a­ népnek ereje nem volt ő reájok fel, és a­' jövőbe ki­pillantani, és így elhagyatva fiták meg a­ pályát, különködők­nek tartattak, és kinevettetének; mert nem akarák követni a' bölcsesé­get, m­e­ly egyedül a' jelenlét' hasznairól gondoskodik. Illy környűlmé­nyek közt lépett fel, illy környülmények közt küzdött a' mi Kazinczynk is; nem haszon nélkül a' nemzetre, nem nyom nélkül a' jövő korra néz­ve ; de fáj­dalmai önmagának. Mert koszorúi nem enyhíték, hanem éget­ték homlokát, és neve híres voltát élte' nyugalmával fizeté. Pedig ő vala, ki fiatalsága­ küszöbén, még csak tizenhat évű gyermek, íróink parány­i körében megjelenvén, nemes, de tiszteletben kevesektől tartott czélját el nem­ csüggedő erőben, páratlan állandósággal, szűnetlen haladásban követte. Ő vala, ki nemzetének negyven év előtt hirtelen fellobbanó 's hirtelen elalvó tüzét olthatatlan horda kebelében, még akkor is, mikor lélekfagylaló vészek kürnyékezék. Ő vala, ki a' szerencsét sem nem ígé­rő, sem nem nyújtó literatori pályára számosokat tüzelt fel, 's mozgást és életet öntött a' tövisesutra, mit sok mások elunatkozva, kétségtől le­verve pusztán h­agytanak. Ki nem emlékezik vissza az ő Gessnerére, 's Bácsmegyerjére ? mi maradandó behatást ten a' szép ízlésű fiatal író, ki alantmászás és iskolai feszesség helyett könnyű lebegésű fennséggel és csín­nal jelene meg; 's a' valaha tökéletre jutandó magyar prósának első talp­kövét alapítá! A' kassai magyar Muzeum, 's az ő Orpheusa sebesen eltű­nő jelenetek valának ugyan, de az általok hintett mag, évtizedek után sokat ígérő virágokat valt termendő. Azonban miért említem ezt? Ő még akkor ifjúsága' erejében élt. 'S polgári fekvése által, a' literatorkodást kísérő kedvetlenségektől, fö­dözteték. Csuda-e, ha a' lánglelkű ember fáradatlan munkált? ha a' kö­zönség' részvétlenségét csüggedetten tűrte? ha magát feledvén, hazájá­nak szentelé mindenét; és a' sivatag jelenben csak a' virágzó jövendőt

Next