A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 6. kötet (1840-1842)
Második osztály. A Magyar Tudós Társaság értekezései 1840-1842 - Horváth Mihály: A' magyar honvédelem' történeti vázlata
344 A' MAGYAR TUD. TÁRSASÁG' ÉRTEKEZÉSEI. vala lenni, melly szám azonban zsoldhiány miatt gyakran felényire olvadott. Külön volt ettől a' komáromi várkapitányság, mellyben szabály szerint 100 magyar lovas, 200 sajkás és ugyanannyi német gyalog tartatott. A' győri kapitánysághoz, a' tatai őrségtől védett Gesztes várat is oda számítva, tizenegy végvár tartozott, mellyekben összesen 800 lovas, 1000 magyar és 600 német gyalog élelmeztetett. A' Kanizsa ellenében volt határszéli kapitányságban Légráddal 's a' Muraközzel együtt 17 végvár volt, 's azokban 1000 lovas, 1200 magyar és kevés német gyalog tartatott. A' tótországi kapitányság' hét véghelyében 300 lovas és 1740, részben horvát, részben német gyalog szolgált. A' horvátországi kapitányságban, a' tengermellékkel együtt 17 végvár volt, mellyekben 200 horvát és német lovasnak és 1730 gyalognak kelle lenni. Ezeken kivül e' kapitánysághoz tartozott még azon nyolcz- vagy tízezer oláh fegyveres, kik a' horvát és tót határszéleken az urak' jószágain laktak; zsoldot ugyan rendesen nem kaptak , de a' főkapitány' hatósága alatt állottak. Végre, a' horvát és tótországi bán' parancsa alatt állott még 12 végvár 300 lovas és 610 gyalog zsoldossal, a' báni bandériumot azonban oda nem számítva. És ekként a' 88 végvárban összesen 5000 magyar és horvát, 150 német lovas, 7400 magyar és 2680 német gyalognak, összesen 15,230 őrkatonának kell vala szabály szerint lenni, kiknek zsoldja a' lovasokét 4, a' gyalogokét 212 forinttal számítva 's a' kapitányok és tisztek' díját is (mi mintegy 400,000 ftot tett) hozzáadva, évenként mintegy 1,200,000 forintra ment, mihez a' szomszéd tartományok körülbelül 300,000 fttal járulának. Ide számitandók még a' számos, megyénként felosztott napszámmunkák, mellyeket a' parasztság legtöbbször ingyen tartozott megtenni a' végvárak' tatarozására. De miként az említett Esterházy Miklós is panaszkodik, idézett emlékiratában , e' munkák még hanyagabbul szolgáltattak ki az uraktól, mint a' telekadó, gyakran pedig magoktól a' kapitányoktól is elpazaroltattak vagy más czélokra fordítattak. Megemlítendőnek véljük itt még, hogy az urak és nemesek, kiknek saját váraik voltak, azokba önköltségeiken állítottak őröket 's