A Magyar Tudmányos Akadémia Évkönyvei 9. kötet (1848-1859)

I. Gr. Dessewffy Emil, b. Eötvös József, Frivaldszky Imre és Toldy Ferencz: M. Tudom. Akadémia 1858. decz. 20. tartott ünnepélyes Köz- Ülésének tárgyai. (Az Akad. története 1848—58. s köz-ülési előadások

AZ AKADÉMIA ÁLTAL OSZTOTT JUTALMAKRÓL. 41 működési pályájukat, hanem egy újabb sarjadék is zsendülő körünkben, fiatal erővel, meg­ragadó költői tehetséggel s tündöklő sikerrel, különösen a költészet azon nemében, mely a nép érzületéből és sajátsá­gaiból fakad ki. E korszak egyik fénye Petőfi Sándor, mint ritka tüneményű lyrai egyéniség, ki a már előtte sarjadozni kezdett felsőbb népies költészet meze­jén , mint a magyar lant egyik fő képviselője s egy ríj korszak vezére tűnik föl. Ő, mint köl­tői tehetség, egészen önálló, egyéni, eredeti, kivált midőn az Alföld síkjait festő rajzaiban eddig ismeretlen vagy figyelemre kevéssé méltatott fényképeket varázsol élénkbe. Tájképei, csendélet­rajzai, néprománczai akármely irodalom hasonnemű termékeivel versenyezhetnek. Sz­épdalai, mint a nép kedélyének hű viszhangjai, országszerte kedvesek. Tárgyhoz mért nyelve tiszta magyar zamata. Ámbár pedig némely egyes műdarabjait, illetőleg a formát s kifejezéseit, a szigorúbb műitészet nem alaptalan kifogásokkal gáncsolhatja, de kész ko­szorút nyiíjtani azon ihletett költőiségnek és szellemnek, mely Petőfi műveit általlengi. Petőfi mellett a költészet más nemében, szintén rendkívűl meglepő tüneményként Arany János lépett föl a Kisfaludy-Társaság által megkoszorúzott „Toldiu czum"” pályaművel. Arany mind költői nyelvezetre, mind általán arra nézve, mi a népies költészetet a művészet fokára emeli, Petőfinek méltó versenytársa, azon különbséggel, hogy ennek műveit alanyiság, amazét tiszta tárgyilagosság jellemzi, és azon előnynyel hogy, midőn Petőfinek némely egyes költeményei a műszabályokhoz nem szigorúan hívek, Arany Toldra oly kerekded al­kotási­, oly művészileg kiidomított egész, melyhez a maga nemében hasonlót eddigi irodal­munk csak alig mutathat fel. Ez egy higgadt, nyugalmas, öntudatos költői tehetség remek szüleménye, tiszta, gáncstalan alakban , melyen a művész keze foltot vagy hiányt nem ha­gyott. A tárgygyal híven egyező festések, jellemrajzok, a teremtő képzelet eredetisége, és mintegy a magyar nép lelkéből szakasztott képek változatos gazdagsága e műnek kitűnő vonásai. Minthogy azonban Arany Toldra nem önállóan, hanem a Kisfaludy-Társaság által ju­talmazott költeményekkel egy gyűjteményben jelent meg, s ennél fogva az akadémia határo­zata szerint nagy jutalomért nem versenyezhet ; az illető kétszáz arany jutalom a következő munkának ítéltetett : Petőfi Sándor Összes Költeményei. Pest, 1847. Fentartván magának az akadémia kezdettől fogva azt hogy, ha meghalt író munkája ítéltetik legjobbnak, minden különös esetben különösen határoztassék meg : kiadassék-e a jutalom az elhúnyt örököseinek vagy nem ez­úttal határoztatott, hogy a nagy jutalom néhai Petőfi Sándor fiának adassák ki. Mi a nyelvirodalmat illeti, ezen szakban is élénkülő mozgalom kezde mutatkozni, többféle nyelvtan és szógyűjtemények jelenvén meg; de oly bivárlatokkal, melyek nyelvünk természetét, rejtettebb sajátságait, belszervezetét, s rokonsági viszonyait a nyelvészet fel­sőbb szempontjából kiindulva mélyebb kutatásra méltatták volna, még alig vagy csak gyéren találkozunk. E tekintetben Fogarasi János válik ki, mint nyelvünk egyik legalaposabb bú­vára s tudományos műszak részint szerencsés alkotója, részint itészi tapintató gyűjtője s ki­adója. Különösen A Magyar Nyelv Szelleme. Pest, 1844. czímű nyelvtana nem csak nyelvünk szabályait s alakzatát rendszeresen és önállóan fejte­geti, hanem a verstan egy egészen ily oldalát, t. i. a magyar népdalok­ és zenében uralkodó versmértékek nemeit gyakorlati példák nyomán tünteti fel, és zeneértőleg meghatározza . M. TUD. AKAD. ÉVK. ---- IX. 6

Next