A Magyar Tudmányos Akadémia Évkönyvei 14. kötet (1873-1875)

III. A M. Tudom. Akadémia 1874. május 31. tartott XXXIV. Köz-Ülésének tárgyai

AZ ARCHAEOLOGIAI LELETEKRŐL WINCKELMANN IDEJE ÓTA, KÜLÖNÖSEN A TRÓJAI ÁSATÁSOKRÓL, P­u­­­s­z­k­y Ferencz tiszteleti tagtól. Az archaeologia oly értelemben, melyet neki a jelen kor tulajdonít, az új tudományok közé számítandó. Alig múlt száz éve, hogy Winckelmann, kit méltán e tudomány atyjának nevezhetünk, Triesztben meggyilkoltatott ; előtte a tudósok, kik az ó világ maradványait gyűjtögették, kiadták és értelmezték, összehozták ugyan mindazt, mi ezeknek alakjára s használatára nézve a klassiku­­sokban fel volt található, de a régi emlékeket csak fogantyúnak tekintették, melyre nézeteiket a régiségről felaggasztgaták. Winckelmann ellenben megala­pította a műtörténelmet, a régi emlékeket egyetemesen fogta fel, mint egy elmúlt culturának maradványait s megadva mindeniknek történelmi helyét és értékét, ezekből szerkesztette össze az ó világ eleven képét. Az ő korától kezdve s útmutatása szerint megszoktuk kapcsolatba hozni a művészetet a történelemmel s műveikből megfejteni a nemzetek cultural állapotait. Ha Winckelmann szép irányú munkáit olvassuk, bámulnunk kell, mikép foghatta fel oly szabatosan, mondhatnók jós tehetséggel, a különböző korok jel­legét oly időben, midőn a legismeretesebb emlékek még nem kerültek volt nap­fényre. Az egyiptomi sphinxet a Nílus iszapja s a puszta fövenye fedte meg, várva, hogy Napoléon expeditiója fedezze fel, hogy Champollion találja fel a szót, mely rejtélyeit megfejti, hogy Rossellini, Lepsius, Birch, Rougé, Brugsch, Mariette világra hozzák s elolvassák fajunk legrégibb írott történelmi lapjait. Ninive királyi palotái még el voltak temetve csak úgy, mint akkor, midőn Xenophon mozgó főhadi­szállását felették ütötte fel egy éjjelre, s nem is álmo­dott azon régi dicsőség emlékeiről, melyeket a föld lábai alatt rejtett. Napjaink­ban fedezte fel Botta­s Layard felásta a Sargon, Sennach­erib és Sardanapal palotáinak romjait, melyek nem csak a királyi termek dombormű­veit, hanem a könyvtárt is híven megőrizték, mert a tűz, mely az épületeket elpusztította, csak keményebbre égette a vályogba nyomott betűket. Winckelmann a görög művészetnek csak azon kevés emlékeit ismerte, melyek legnagyobb részt a Diadochok korából származnak s Rómában s környékén a XVI-dik század óta ásattak fel. Az emberi lángész azon nemesebb művei, melyek a Parthenon pár­kányzatán, homloktábláin s oromtér szobortöredékeiben Phidias művészetéről

Next