Minerva 6. (1927)

1927 / 1-3. szám - Szekfű Gyula: Gragger Róbert művelődésünk történetében

GRAGGER RÓBERT MŰVELŐDÉSÜNK TÖRTÉNETÉBEN. T­UDÓS pályák nem mindig hagynak hátra mélyebb nyo­mokat a nemzeti művelődés széles területein. Ez a meg­állapítás nemcsak az egyes tudományok anyagának egyszerű kutatóira és rendszerezőire vonatkozik, akik szűkebb érdeklő­désünknél fogva úgysem tarthatnak számot szélesebb és ma­radandóbb hatásra; áll ez gyakran a tudomány egész szelle­mét magukba olvasztó nagy egyéniségekre is, akiknek élete és akarata bár tisztán a lelki felemelkedésre irányult és így munkájuk egy hazafias áldozat volt, mégsem adatott nekik korukban hatás, elmúlásukban név és élő emlékezet, legfel­jebb néhány szó az irodalomtörténet lap­jain. Maga a tudomány és a szolgálatában eltöltött élet még nem elég tehát ahhoz, hogy az ilyen pálya a nemzeti műve­lődés történetében tartósabb barázdát is hagyjon hátra, mint aminőt az evező a Duna hullámain. Tudományhoz és szent akarathoz sok mindennek kell még hozzájárulnia: kivétele­sen harmonikus, lelki egyensúlyát minden viharban megtartó egyéniségnek kell rendkívül kedvező körülmények közé jut­nia, hogy lelki erőinek példátlan megfeszítésével csak egy kissé is megmozdítsa azt a művelődési réteget, melyben élnie és fáradoznia adatott. Egy nemzet művelődési haladását any­­nyi komponens alkotja, hogy itt még a legszerencsésebb pálya hatása is csak nagy figyelem ráfordítása árán érzékelhető. Amidőn Gragger Róbert életében ilyen kivételesen nagy­hatású pályát akarok rajzolni, nem érzem veszélyét annak, mintha a baráti kötelék és a pályának szeretettel végig kísé­rése akadálya lehetne a világosan látó, objektív mérlegelés­nek. Akiknek alkalmuk volt, hogy szép és nagy dolgokat vegyenek tudományos vizsgálat alá, melyek a hozzájuk kö­zelítőt eleve is lebilincselik, azok tudják, hogy a szeretet nem okvetlenül zavarja a kritika biztosságát, sőt inkább gyakran

Next