Minerva 6. (1927)

1927 / 1-3. szám - Becker, C. H.: Gragger Róbert †

4 C. H. Becker vámokat, hogy az emlékezésnek ez órája mindnyájunk szá­mára az áhitatnak, a lélekben való közösségnek órája legyen. Gragger Róbert német egyetemen a magyar nyelv- és irodalom első tanára volt. Nem véletlen, hogy épp ő volt az első, mint életében minden — korai halála is — a berlini egyetemre való meghívása is magasabb értelem­ben végzetszerű volt. Most, amikor utódját kell keresni, észreveszik a legtávolabbi körök is Németországban és Magyarországon, hogy az ő személyében felülmúlhatatla­­nul adva volt a személyes és tárgyi hivatottság arra a feladatra, melyet itt a magyar tanszék birtokosának meg kell oldania és melyet ő a két baráti nemzet helyeslése mellett meglátott és meg is oldott. Ez a feladat kétség­telenül több, mint tudományos szakügy, de megoldhatatlan, ha nem a legszigorúbb tudományosság módszereivel köze­lednek hozzá. Gragger Róbert nem annyira tevékenysége, hanem akarása és törekvése, neveltetése és képzettsége folytán volt elsősorban tudós. Azonban minden tudomá­nyossága nem használt volna, ha­ ő csak német, vagy csak magyar lett volna. Idegen nyelvvel és kultúrával foglal­kozó tudós csak utánérző marad, ha az illető idegen kul­túrának, idegen népfajnak ritmusa nem lüktet a vérében. Gragger Róbertben magyar és német vér egyesült. Lényé­nek legtitkosabb varázsa, hogy német és magyar vérének ősfolyamai vegyületlenül folytak egymás mellett, hogy tősgyökeresen magyar és tősgyökeresen német tudott lenni, mindkét nemzet sajátosságait nemcsak megértette, hanem kifejezni és bírálni is tudta. Igazában inkább magyar volt, mint német és bár németül tökéletesebben, főleg ízléseseb­ben és nagyobb szókinccsel beszélt, mint a legműveltebb német, mégis a magyar volt számára a meghittségnek, a napi föl­jegyzéseknek és az imának nyelve. Ha németül beszélt, akkor zenei hallása és utánérző képessége ellenére is megérződött külföldi volta idegenszerű nyelvmelódiáján.

Next