Muzsika. Zeneművészeti, zenetudományi és zenekritikai folyóirat 2. (1930)
1930 / 4-5. szám - Harich János: Werner Gergely József
különbözőek. A halotti anyakönyvben azt olvassuk: „1766 március 5.-én temették el a kismartoni várkastély híres karmesterét, az özvegy Werner Gergelyt, életének 65. évében.” Eszerint 1701-ben született. Ezzel szemben áll Werner sírkövének felirata. A sírkövet az időjárás annyira megrongálta, hogy némely szót már a múlt század végén alig lehetett kibetűzni. Ez az oka, hogy kétféleképpen olvasták le. Az egyik szerint: Werner 71 fáradságos és beteges esztendő után tért örök nyugalomra. Születési éve tehát: 1695. A másik leolvasása még egypár évvel megtoldja Werner életét: 75 éves korában halt meg, eszerint 1691 volna születési éve. Tehát van három dátumunk: 1691, 1695 és 1701; melyik valóban a születési éve, azt bajos eldönteni. Ifjúságáról semmit sem tudunk. Maga Werner csekély számi fennmaradt írásában sohasem emlékezik meg a Kismarton előtti évekről. Hol fordult meg, mielőtt odament, kinél tanult zenét és zeneszerzést, olyan kérdések, melyekre a legszorgosabb kutatás dacára sem tud a zenetörténet felvilágosítással szolgálni. Minden kétséget kizáróan huzamosabb időt töltött Bécsben, mielőtt Kismartonba ment. Hogy Fux József bécsi udvari karmesternek tanítványa lett volna, minden biztos alapot nélkülöző feltevés. Az t. i., hogy Werner művein meglátszik a Fux által művelt régi olasz klasszikus stílus, még nem támaszthatja alá ezt a feltevést. Fux olyan vezető egyénisége volt korának, hogy minden tanulni vágyó muzsikusnak foglalkoznia kellett vele. Gradus ad Parnassum-a Haydnnak is első tanulmányai közé tartozott. Némelyek ebben a stílusban élték le zenei életüket, mások új irányoknak lettek úttörői. Az előbbiekhez tartozik Werner, az utóbbiakhoz Haydn. Wernert közelebbről csak mint hercegi karmestert ismerjük. Ezt az állást 1728 május 10.-én foglalta el Mária Oktávia hercegnő meghívására. A hercegnő, aki ebben az időben gyakran, fia nagykorúsítása után pedig állandóan Bécsben tartózkodott, a zenei körökben már bizonyára jól ismert Wernert ott fogadta szolgálatába. A kismartoni zenészek fizetéséhez (kb. 70 forint) képest nagy összeget biztosított neki, ami azt bizonyítja, hogy Werner jó zenész hírében állott. Egy évre 400 forint fizetést és 28 forint lakbért kapott, évi fizetése tehát 428 forintot tett ki. Ez az összeg azután állandó volt, a későbbiek folyamán csak csekély fizetés javítást kapott. Az újonnan szerződött karmestert a hercegnő mindjárt meg is bízta, hogy még Bécsben vásároljon húrokat, javíttassa ki a hangszereket, fia, Antal herceg számára vegyen gordonkát és szerezzen be néhány templomi zenedarabot. Werner e meghagyást végre is hajtotta, mielőtt Kismartonba ment volna. A javításokat Posch Antal udvari hangszerésszel végeztette el, tőle vett egy gordonkát is 26 forintért és csak azután hagyta el Bécset, miután az általa kiválasztott zenedarabok leírásával * * „1766. Martius. 5. huius sepultus est viduus egregius dominus Gregorius Werner, famosus capellae magister arcis Kismartoniensis, aetatis suae 65 annorum“. Halotti anyakönyvek, II. kötet. (A Pohl által közölt [Haydn, 1878. I. 367. 1. 20. jegyzet] értelmetlenség kijavítására.) 3 Pohl i. m. I. 306. 1. VT. h. melléklet. 4 Wurzbach, Biographisches Lexikon, 1887. 55. köt. 54. 1. — Mitteilungen des Burgenländischen Heimatschutzvereines, 1927. 4. szám, 33. 1. 5 Eitner, Quellen-Lexikon, X. köt. 232. 1. csodálatos felületességgel Pohl művére hivatkozva, az ott közölteknek éppen az ellenkezőjét írja. 6 Pohl, i. m. I. 209. 1. 7 Werner sajátkezű nyugtája első fizetésének felvételéről, magyar fordításban: Alulírott kismarton-várbeli karmester ezennel elismerem, hogy évi 400 forint készpénz fizetésemből május 10.-étől (szolgálatba lépésemtől) december végéig, azaz 7 és 2/5 hónapra, 255 forint 39 krajcárt a kismartoni számvevőségnél, F. A. Fickhler intézőtől készpénzben, hiány nélkül felvettem, amit aláírásommal bizonyítok. Kismarton vára, 1728 december végén. Azaz 255 forint 39 krajcár. Werner Gergely József, karmester. Est. It., act. mus. 765. Werner a következő műveket másoltatta le Martin Almer másolóval: Schmidt: Missa S. Nicolai; Caldara: Missa Georgii; ettl: Missa Arbitrii non est quid quisque loquatur; Fux: Motetto de Apostolis; Öttl: Psalmi de Confessore; Reinhard: Psalmi de B. M. V.; Schmidt: Psalmi de Confessore; Ziani: Psalmi de B. M. V. vel de Apostolis; Reinhard: Hymnii de Confessore; Reinhard: 2 Litaniae de B. M. V.; Reutter: 2 Salve Regina; Paumann: Laudate pueri; Reutter: