Pukánszky Béla: Herder hazánkban 1. Herder és a népies irány - Német philologiai dolgozatok 23. (Budapest, 1918)
II. Herder hatása a népköltészet elméleti fejtegetőire hazánkban
kább valami bizonytalan sejtelmet, mint szilárd meggyőződést keltettek,1) mely azonban elég intenzív volt ahhoz, hogy azoknak gyűjtésére indítsa őt, így már gróf Koháry Ferenczhez irt, művei kiadásáért esedező levelében,2) kiadatlan munkái között e gyűjteményt találjuk: „Régibb és újabb magyar népbéli dalok (Volkslieder), melyeket más csinos nemzeteknek példájára imittatott írásból és h állomásból összeszedvén, az elveszéstől megmenteni kívánt Cs„ V. M.“ E „más csinos nemzetek“ példái közül Csokonaihoz Herder munkái állottak legközelebb, melyek a velünk állandóan párhuzamosan fejlődő osztrák irodalomban ez időben már közismertek voltak. Kezdetben ő is, miként Révai a „Fragmente“ hatása alatt a népdalok nyelvi gazdagságát csodálta: „Ama fingáskodó pedig ... ereszkedjék le a paraszt, tudatlan, együgyü — de nála meglehet jobb magyar községhez, alj-néphez; akkor majd nem lesz annyi uj szó, annyi hallatlan ejtéső előtte.“ — mondja Kleist „Tavasz“-ához írt élőbeszédében.3) E nyelvi szempontot későbbi tanulmányai mélyebbé teszik és szélesbítik, amennyiben egy értekezést tervez, mely Herder anthropologiai törekvéseihez hasonlóan 4) különféle népek dalairól akar jellemzést adni: „irok__egy Praefatiot a Volksliedekről ’s azoknak különböző Nátióknál való Karakteréről ’s Mustráiról, és szükséges Jegyzéseket,“ — igy tudósítja Kazinczyt irodalmi terveiről.5) Önkéntelenül is Herder gyűjteményének egyes részeihez irt előszavaira gondol az ember, melyekben az emberiségre irányuló tekintete a legkülönbözőbb népek dalait vizsgálja. ’) V. ö. Császár E., Csokonai. Bp. Sz. 1909. 137. k. 247—248. 1. *) 1798 nov. 8-án. v. ö. Csokonai Vitéz Mihály összes művei két kötetben. Életrajzzal és bevezetéssel ellátta Dr. Horváth Cyrill. Budapest é. n. Magy. Könyvkiad. Int. II. k. 872. 1. ) Csokonai összes művei, id. kiad. II. k. 482. 1. 4) V. ö. „Von Aehnlichkeit“ stb. c. tanulmányát; Suphan, IX. k. 532— 533. 1. „Eine kleine Sammlung solcher Lieder aus dem Munde eines jeden Volks, ... in eigner Sprache, zugleich gehörig verstanden, erklärt, mit Musik begleitet: wie würde es die Artikel beleben, auf die der Menschenkenner bei allen Reisebeschreibungen doch immer am begierigsten ist von Denkart und Sitten der Nation!“ *) 1804. jún. 14-én, Kat. Lev. III. k. 680. sz.