A Nemzeti Casino évkönyve 1910

A Széchényi lakomákon tartott emlékbeszédek gyűjteménye X.

fűződő hagyomány. De hagyomány az, s a nagyob­bodó távolságban, melyben nem apad, de nő Széchenyi alakja, mégis stilizáltabb, általánosabb ez alak, elmosódnak egyéni emberi vonásai, — azt mondhatnám, hogy e kép inkább egy félisten szobrának, mint vérből, hasból való nagy ember­nek a képe,­­ tanítása buzdító jeligékké, ragyogó jellemző szavai tanító tételekké kristályosodnak, így találnak alkalmazást a hullámzó életre. E téte­lek, e jelszavak szólnak hozzánk az ünnepi be­szédekből. Természetes, Uraim, e folyamat. Természetes, hiszen minden hérosz tisztelése ugyanazt mu­tatja fejlődésében, természetes pedig különösen Széchényinél, kinek egész élete oly közel követi a nemzet küzdelmeit, reményeit, csalódásait és viszontagságait, majd hogy annak jelképeként volna vehető. Minden alkotásának megvan e szimbolikus kettős, egyrészről közvetlen és gya­korlati, másrészről eszmei és általános jellege. Tekintsük számos alkotása közül akármelyiket, akár a Lánchidat, mely nemcsak a folyónak egyik partjáról vezet a másikra, de midőn kőlábaival átlépett a Dunán, a kiváltságos rendi Magyarorszá­got vezette át a közteherviseléshez a törvény előtti egyenlőséghez, — akár a Vaskapu kibon­tását, mely hivatást, sajnos, betöltetlen hivatást jelölt «Kelet népének». A Tisza-szabályozás, az

Next