Népi kultúra – Népi társadalom 5-6. (Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve, 1971)

Folkloristica Iuvenica - JÁVOR KATA: Egy 19. századi presbiteri jegyzőkönyv tanulságai

A református egyházi fegyelmezés történetéről rendkívül hasznos, alapos összefoglalást készített ILLYÉS Endre.­ Bár munkájának néprajzi értéke is igen nagy, jelentősége mégis elsősorban egyházjogtörténeti. A református egyházi fegyelmezés történetének négy évszázadát rajzolja meg, 16. századi kezdetétől 18. századi virágzásán át, a 19. század végére bekövetkezett hanyatlásáig. Ezt az általános képet néprajzi oldalról kívánjuk elsősorban gazdagítani azzal, hogy egyetlen faluban, a gazdasági társadalmi hátteret szem előtt tartva értékeljük a református egyház és fegyelmezése hatását. Vizsgált falunk a bodrogközi Cigánd. A tiszáninneni református egyház­kerülethez tartozik. Tiszta református község. Elemzett időszakunkban — a 19. században — még két különálló, önálló közigazgatással rendelkező faluból: Nagy-, és Kis-Cigándból áll. Egy 1817-es összeírás szerint­ e falu lélekszáma 1436, ebből 71 az „egészerejű" gazda, 107 a „félerejű", s 44 a ,,gyalogszeres" gazda.­ A lakosság 241 családjából 13 nemes. A falu a Tisza partján fekszik. A környező községek nagy részétől mocsa­ras területek választották el a múlt századi Tisza-szabályozásig. A gazdák tehetősségét azért számolták itt igaerőben és nem földbirtok után, mivel az állandó árvizek miatt a lakosok a szántóterületnek csak igen kis részét tudták hasznosítani. E korábbi századokbeli állapotról így számol be egy protokollum: ,,. . . annyira el­szokta az egész Bodrog­közt, és ezen Cigánd Határt is borítani az árvíz, hogy igen kevés hasznát vehetik a szegény Lako­sok a magok szántóföldjeiknek"." ,,. . . tovább a magok határokról nem élhettek a Lakosok, hanem kéntelenítették T. Szabolcs Vármegyében járni szántani és vetni mikor T­. Csák­vári István Ur 1749-be idejött Prédikátor­nak . . . mikor az aratók elmentek aratni a Kótai vagy Keresztúri földre, a Prédikátornak is el kellett menni, és a hallgatókkal ott kellett imádkozni mindennap, mint itthon, és ott hordták osztán rakásra a Prédikátorét is."9 Ez nem mindig volt így: „Ezelőtt másfélszáz esztendőkkel . . . olyan bol­dognak mondják az öregek ezt a határt . . . lenni, hogy egyik Keresztről, a másikra lehetett lépni a Szántó­földön — oly gazdagon termett."10 E korábbi állapot visszatérésének reményéről is beszámol a jegyzőkönyv: 5 ILLYÉS, 1941. 6 N és K Czigándi Lelkek Conscriptioja 1817-dik Esztendőben, Cigánd, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Református Lelkészi Hivatal. 7 Az egészerejű gazda 4, a félerejű 2 igásállattal rendelkezik, a gyalogszeres pedig nem rendelkezik igaerővel. 8 A ,N és K Czigándi Refor. Szent Ekklésiában a' Reformátiótól fogva szolgált Tiszt. Tudós Prédikátor Uraknak . . . jeles cselekedeteiket . . . magába foglaló Proto­collum ... 1818. Cigánd, Református Lelkészi Hivatal. 3—4. 9 uo. 5. 10 uo. 2. 72

Next