Népi kultúra – Népi társadalom 7. (Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve, 1973)

KRUPA ANDRÁS: AZ emberrel kapcsolatos szlovák népi hiedelmek Békéscsabán, Tótkomlóson és Csanádalbertin

éteti meg a legénnyel, úgy magához varázsolja, hogy feleségül veszi.)21 Bolo tak, ze hádan dievca chitilo chlapca. Tak zo slepima macad­encami ho nachovali, a oslepiv, nevid'ev nie, robila, co kcela, ale hát. . . nebolo to dobrí zivot, lebo ked prejslo, tak sa rozvidnelo. (Volt úgy, hogy talán a lány meg­fogta a fiút. Ezért vak macskakölyök ürülékével etették meg, megvakult (a legény), nem látott semmit, azt csinálta a lány, amit akart, de hát. . . nem volt az jó élet, mert amikor elmúlt, kiderült az.)22 d) E t e t é s - i t a t á s a lány szőrével cukorban, ill. menst­ruációs váladékával teában, borban keverve. Ked diovka kcela privrazit cel­aníka, tak s pod lavej pazuchi tri srsfe vitrhnút, a na spotku s praviho boku tri srsfe vitrhnút, a tie spálit na cigaretlovej cedulki, a do eniho papierika tie zakrutit. D­e jin chlebíka bívalo, za troska pod chleba polozit, a poton stade vo ziat, aj kústok chleba, a polozit pod hlavu . . . ked jej ac cas . . . bov, todi s toho pokrapkala po tej perni, a cukor kúpila a posipovala po troski vo tri krát — toho hát nivela bolo — tak triráz s toho dala tomu . . . ho s tinto provrazila. Tasov, tak ci zavela chodiv? Tasov zavetakiev, ale mez bit, ze örökre trvalo. (Ha a lány magához akarta varázsolni a legényt, bal hóna alól három szőrt kitépett, és alul (a nemiszervénél) jobbról szintén hármat, ezeket elégette cigarettapapírban, s egy papírba csomagolta be. Ahol kenyerük szokott lenni, oda rövid ideig a kenyér alá kell tenni, azután onnan kivenni, s egy darab kenyérrel a fejpárna alá kell tenni . . . amikor eljött az ideje, akkor abból [ti. a menstruációs vérből] csöpögtetett a hamura, cukrot vett, megszórta háromszor — nem volt az sok — és háromszor adott belőle neki . . . ezzel varázsolta magához. Járt-e hozzá sokáig? Járt hozzá valameddig, lehet, hogy örökre eltartott.)23 Na Komlósi bola ena diovka, a mala frajera. Velmej ho lúbila, a kcela, ze bi ju von zav. A von, gazember, nezav ju. Tak jej vraveli: — Ti, vies co? Baj mu, ked más cas, tak krú do teji, tak fa vezne. Ale ver tú nezav. — Nezav ma ten, ale som sa potom vidala na Albert, co som ho nikdaj nevidela. A zila som s nim, mala som dve deti.­­Komlóson volt egy lány, volt egy szeretője. Nagyon szerette őt, s azt akarta, vegye el. És ő, gazember, nem vette el. Azt ajánlották neki: — Te, tudod mit? Ha eljön az időd, teájába azt a vért add neki, akkor elvesz. De bizony nem vette el. — Nem vett el, de azután férjhez mentem Albertire [olyanhoz], akit soha nem láttam. És éltem vele, két gyerekem született.)24 21 Huszár Istvánná Major Judit, 68 éves. Csanádalberti, 1969. 22 Vasasné, 1971. 23 Bencsik Pálné Karkus Anna 63 éves, Tótkomlós, 1971. 24 Csanádalberti, 1970.

Next