Parthenon Zsebkönyv 1. (1834)
Dobrosi István: Véres Buzgalom. Hősköltemény
( 131 Sióti Réteg komoran „bajtárs virradni fog é még? ..Nom! mert pártot ütött szilajúl Magyar istene ellen. „Ütközet intéző, diadalt szerező ura ellen. .Rettenetes pedig ő, ha haragszik mennyei lakban. ..Hajladoz akkor az ég, szakadással retteget, és szép „Csilagi hallongnak, föld, hegy, völgy reng bele szörnyen. ..Föld Magyar, és rettegd, neve’ tiszteletére omolj le. ..Térj hozzá könyörögve, bűnöd’ nem tartja meg, és ád „Táborokat dúló, ’s vár rontó harczi szerencsét. „Én, míg ember lesz, ’s folyamok hullámait issza „Tenger, míg Ural áll fellegsodró tetejével, „Tisztelem istenemet, maradandó régi hitemben. „Sőt ha erős rengés repedezted is mezeinket, „És meredek hegyeink’ mélységbe zuhintja ropogva, S föld’nyílt torkából vízár buzog elborítandó „Síkot, tért, hegyeket, téged nevezendlek örökre ..Istene Árpádnak! ’s vallásom fogja szemem’ be.“ „Kard által vesszen, ki hitét elhagyja ledérül“ Szólt Tata bosszúsan , de Turul’ fia újra beszélje: „Van nekem egy lányom, jó és szép völgyi virágként. „Még fiatal, ’s pártát hordoz még és haja’ selymén. „Téged is a’ mindentehető úr álda fiákkal, Kik nyomodat követik tisztelvén ősi hitünket. A legkissebnek feleségűl áltadom Olmám.“ lelkesedett tüztől örömes képpel Vata hallá, és felemelve kezét így szóla a’ hála’ szavával: 9 * )