Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)
1882 / 5. szám - Jókai Mór: Petőfi emlékszobránál
PETŐFI EMLÉKSZOBRÁNÁL. EMLÉKBESZÉD. Tartotta JÓKAI MÓR 1882 október 15-én. 18301bEN most negyven éve annak, hogy először találkoztam vele, és annak, hogy utoljára beszéltem vele, Budavár ostroma alatt, harminchárom esztendeje múlt már. Fizikus diák voltam Pápán, mikor először megláttam az utcán, kopott fekete gallérköpönyegben, gyűrödött kalapban, mezítelen nyakkal. Szobatársam, akivel együtt mentem fel a kollégiumba, már ismerte, s rákiáltott: «Jó reggelt, bús magyar!» Ez volt a tréfás gúnyneve. Mindenkinek volt. Engemet úgy hittük, hogy «jámbor». -- Nem fogadta a köszöntést, mindig olyan léptekkel járt, mintha távgyalogolna. Iskolában nem igen találkoztam vele. Ezért kezdtem lenézni. Hanem a helyett verseket írt, s azokat a «Képzőtársaság» gyűlésein elszavalta. Ekkor kezdtem rá irigykedni. Aztán megtudtam, hogyan él ? Elhagyatva mindenkitől, stúdiumokat másol úrfiak számára. Ekkor kezdtem megbecsülni. Mikor elváltunk, akkor már szerettem. S ez a kopott, lenézett, nyomorgó gyermek már akkor tudta, hogy az ő szívében egy csillag lakik, amely fel fogja őt vinni olyan magasba, amennyire egy nemzet firmamentuma terjed, s mikor már minden porrá vált rajta, akkor fog ez a csillag legfényesebben ragyogni.