Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)

1884 / 51. szám - Telegdi László: Petőfi Sándor életéből

KOSZ 812 O K u öcsém, Fésűs András ref. lelkész, Szobosz­­­­lói püspök állitgatták össze, a hogy tudták,­­ nehogy megjelenése fennakadjon. A Debrecenben időközben beállott ne­héz viszonyok miatt sürgették hazatérése­ . j met. Fagyos, hideg estalkonyat volt s met- j­sző, éles szél fujdogált a hóval fedett vidék­­ felett, midőn Váradon túl, az elhagyott or­­­­szágúton könnyű parasztszekér gördült fe­­­­­énk. A szekéren Petőfi ült magában. Er­­j­délybe, Bemhez sietett vissza. Egymásra ismervén, mindketten leug­­­­rottunk a szekérről, hogy kezet szorítsunk, s Petőfi nevetve kiáltott felém: »Ismét­­ az országúton találkozunk! Debrecenben ke­­­­restelek a múlt év végén . . . Most mint a Bem futárja voltam Debrecenben! . . .« Azután­­ pár szóval megemlítő, hogy a »nyakravaló«­­ miatt összeütközése volt Debrecenben a had­ügyminiszterrel. Metsző, hideg szél fúván, siettünk sze­­j kézre ülni s tovább hajtatni. Petőfi, mint Bem adjutánsa, ott volt a vízaknai, szerdahelyi, szászsebesi, szászvá­rosi és piskii csatázásoknál. — február­­ 8-án, mint Debrecenbe indított futár, akkor hagyta el a tábort, mikor Bem egyesült az Arad felől odaérkezett segédsereggel. Február 12 én Debrecenben volt; innen­ február 22-én irt levelében kérte Arany Jánost, hogy feleségét s fiát vigye el magához Sza­­lontára. Aranyné azonnal Debrecenbe jött s Petőfinét fiával s a dajkával együtt Sza­lontára szállította. Ekkor történt az Debrecenben, hogy Petőfi a hadügyminiszternél február 16-án­­ honvéd-egyenruhában, nyakravaló nélkül jelentkezvén, ezért őt Mészáros komolyan­­ megleckézte. Erre Petőfi Mészáros Lázár­hoz, február 17-iki kelettel egy »indulatos« kitörésekkel »spékelt« levelet és »Nyakra-­­ való« s »Egy goromba tábornokhoz« cím­mel két verset írt, melyek tartalma arról tanúskodott, hogy Petőfinek fogalma sem volt a katonai »disciplináról és subordi­­natióról.« Petőfi a­miatt,hogy »egyenruhája mellett« nyakravaló viselését kívánták tőle határta­lan haragra gyuladt, s ezt írta Mészáros­nak : »kapitányi egyenruhámat levetettem, miután a nyakravaló nem hordás végett több leckézést vagy pláne kényszerítést nincs kedvem tűrni. Én tettem már annyi szol­gálatot a hazának, hogy nekem meg lehetne azt engedni, hogy a hazát nyakravaló nél­kül is védhessem« sót. E levél megjelent a Közlönyben , s el­képzelhetni, hogy a »nyakravaló perpat­var «-t miként fogadta és commentálta a nagy közönség. Petőfivel 1849-ker május közepén talál­koztam u­t­o­l­j­ára Debrecenben. Ekkor ismét nagyon el volt keseredve a miatt, hogy Kossuth és Klapka, — he­lyettes hadügyminiszter, — rosszul fogad­ták s kurtán bántak el vele. Viszontagságait Pesten május 17-én kelt, s franciául irt levelében adta tudtára Bem­nek. E levélben többek közt ezek foglal­tatnak: »a Klapkával történt jelenet után egyetlen teendőm volt: újra lemondani. El­fogadta lemondásomat. Szolnokról írtam neki magaviseletéhez illendő hangon, már mint polgárember s nem katona; mindamellett itt befogatott s nem restelte eltagadni, hogy elfogadta volna lemondásomat; s azt állí­tani, hogy ennélfogva még hatósága alá tar­tozom , s ha nem volnék Petőfi, levelemért 24 óra alatt felakasztathas­sat. Bem Petőfinek Kurz segédtiszte által útiköltségre 200 frtot küldött, azon felhí­vással, hogy menjen hozzá Erdélybe, ő ele­inte vonakodott, s csak julius közpén szánta el magát az odautazásra. Feleségét Tordán hagyta Miklós Miklós ref.lelkésznél. Marosvásárhelyről irta utolsó levelét feleségéhez , s ebben következő­leg irta le Bemmel találkozását: »Bemmel Berecken találkoztam, megálltam hintája mellett s köszöntem neki; ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát s kinyújtja fe­lém karjait, én felugrom, nyakába borul­tam, összeöleltük s csókoltuk egymást. »Mon fils, mon fils, mon fils !« szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egresi Gábortól, »hogy fia ez a generálisnak ?« Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atya­­ibb irántam, mint eddig, pedig ez előtt is az volt. Ma azt mondta a másik segédtiszt­nek : »Melden sie dem Kriegsministerium, aber geben sie acht, melden sie das wört­lich . Mein Adjutant der Major Petőfi, wel­cher abgedankt hat wegen der schändli­chen Behandlung des Generals Klapka, — ist wieder in Dienst getreten.«

Next