Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)

1884 / 51. szám - Prém József: "Ilyen az élet. Írta Kosovitz Rezső

A muszkák junius végén Tokaj felől Debrecen felé tartván, — én Békésmegyén és Szolnokon át Pestre menekültem, s itt óvatosan félrehuzódtam, mivel a debreceni csata után, — egy lengyel származású is­merősöm — a ki a Haynau irodájában volt ideiglenesen alkalmazva, — bizalmasan ér­tesített, hogy a debreceni muszkavezetők személyleírásomat felküldötték a Haynau­­irodába parányi egyéniségem kerestetése s elfogatása végett. A hadjárat kétségbeejtő fordulatairól,­­ a világosi katastrófáról, a magyar had­sereg végső sorsáról hetekig nem tudtunk semmi bizonyost, a világosi fegyver­lera­kást . . . Görgey műveleteit sat. pedig kép­telenségeknek tartottuk.........Nem tudtuk elhinni. Augusztus második felében jelentek meg a bécsi lapokban, különösen a »Wanderer« s »Ostdeutsche Post«-ban a körülményesen tájékoztató tudósítások, a­melyek aztán végkép szétrobbantották addigi reményke­déseinket. A »komáromi kapituláció« teljesen vé­get vetett minden hitnek és reménynek. A meseszerűleg előállott országos álla­potok h­acsa közepett végig küzdött sza­badságharc, az orosz hatalom beavatkozása által, mint egy világra szóló, vérbe fojtott tragédia ért véget. Petőfiről csak annyi hallatszott, hogy augusztus hó első napján Bem közelében és Segesvárnál való utoljára látható. Petőfi mint ismeretlen utakon előretörő Üstököscsillag tűnt föl, hasonló módon vá­ratlanul tűnt le a napi élet és a harci küz­delmek láthatáráról,­­ a földi hányattatá­sok színpadáról. Ezerféle találgatás s híresztelés válto­gatta fel egymást arra nézve, hogy hol le­het s mi történthetett Petőfivel ? E híresztelések s találgatások azonban főleg addig forogtak közszájon, míg a hír­lapok közzé nem tették a hymen hírt, hogy Petőfi Sándor felesége annyira megbi-­­­zonyosodott már férje haláláról, hogy »si­etősen elérkezettnek látta az időt, más­­ férjjel lépni házasságra.« Petőfi egyénisége lassankint legendá­­­ alakjává változott át a költészetnek. A mindennapi élet küzdelmei közt ví­vódott ember eltűnt előlünk, hogy helyet­­ adjon a költőnek, »ki holta után tovább s él; maga por már, mégis lelket Önt nem­zetébe s egyre emelkedő hangon hirdeti dicsőségét, szabadságát s nemes hevét a magyar nemzetnek.« TELEGDI LÁSZLÓ: „ILYEN AZ ÉLET.“ (Elbeszélések. Irta Kosovitz Rezső. Esz­tergom, 1884. Ára 1 frt 20 kr.) A­mi e novella-köteten először is dicsé­retet provokál: az a nyomdai kiállítás. íme egy ritka csínnal készült munka, mely azt mutatja, hogy a vidéki tipográfia is igen kedvező lendületet vesz. A kritikusnak nem­­ szabad az ilyen előtt szemet hunyni s azért bizvást megemlíthetjük : Buzárovits Gusztáv lépést halad az ízléssel. Kár, hogy a külsőnek nem felel meg a benső tartalom A fényes keretben a fogya­tékos kép annál rosszabbul hat. Mert nem sokat ér az a három novella, melyet Koso­vitz Rezső (irói névnek nem igen jó hang­zású) itt összefoglalt s a könyvpiacra bo­csátott. Ketteje különösen gyönge, sőt gyarló elbeszélésféle ; s más jót nem találunk ben­­nök, mint a styl bizonyos könnyedségét.­­ Ennek kell kárpótolnia minden hiányzó jót, és minden meglevő rosszat. Az előadás élénksége mindjárt az első­­ elbeszélésben tűnik föl. Címe: »A­ki egy­szerre kettőnek tette a szépet.« De mást nem is igen dicsérhetünk e satkra-félén. Tar­talma selejtes, ízléstelen, sok oly élccel, for­dulattal megrakva, a milyeneket a diákság s ennek is a szellemtelenebb része, szokott a saját mulattatására elbeszélni. Nézzük csak, mint humorizál a szerző Az elbeszélés hőse azzal kezdi, hogy az adókönyv ellen izgat, mert mióta adó­könyv van a guta­ütési esetek száma igen gya­kori,ő is kapott ilyen »veszedelmes portéká« t s megy vele az adó­hivatalba. A lépcsőn egy öleb téved lábai alá, hősünk megijed, mert a kutya »egy magastermetü, kövér hölgyé­é, a ki most lélekszakadva »inai« feléje. — Ezer bocsánat, tisztelt nagysád, ügyetlen­ségemért, — rebegem szörnyűséges meg­indulással. Ezzel az exkuzálással megnyeri a ku­­t­ya-történet elbeszélője az úrhölgy kegyét, a­kit aztán az érdekes ismerkedés után sű­rűen meglátogat. Ku­rbiskern Eulália, mint

Next