Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 5. szám - Petőfi Sándor életéből
ván: »no a vagyok én és minthogy nin- | .csen sem fiam sem leányom, magamnak ; pedig életem biztosítására elég lesz fele va-j gyónóm is, ■— neki adom a másik felét, ami kedves követjelöltünknek.« Erre a nagy tömegben viharos »éljen« keletkezett és min- den oldalról felhangzott »én is, én is, — én is neki adom a fele vagyonomat!« . . . így lett egyszerre Petőfiből nagy vagyonú rezdemciós kun polgár. A választók Petőfi elbuktatása miatt orvoslásért a törvény útjához folyamodtak. Igen érdekes a Kun-Szent Miklós és Lacháza követválasztó polgárainak a követválasztás megsemmisítése iránti folyamodványa, melyből a következőket idézzük : Tisztelt minisztérium! Alulírottak a jún. 12-én a szabadszállási kerületben tartott országgyűlési követválasztást nem ismerjük el törvényesnek, miután számtalan törvény- ítélén lépés követtetett el a végrehajtás előtt és alatt. Nevezetesen: az ellenfél »úri ba-i rátái« minden kigondolható becstelenítő rágalmat terjesztettek el közöttünk követjelöltünkről — Petőfi Sándorról. Többek között, hogy Petőfi Sándor lázító, hazaáruló oroszkém, olyan ember szóval, kinek nem csak megbuktatását, hanem elfogatását, sőt agyonveretését is jó néven fogja venni a minisztérium és az egész nemzet . . . E vádakat Petőfi Sándor meg akarta cáfolni a szabadszállási és kunszentmiklósi nép előtt, de mind e két helyen eltiltatott a felszólalástól a helybeli tanács által. Midőn Petőfi Sándor a választás helyén és napján a sz.szállási városházán megjelent, az ellene felbőszített részeg nép, melyet a másik követjelölt egész éjjel és még aznap reggel is folyvásttatott, rárohant, az uraktól betanult becstelenítő vádakkal illette és agyonveréssel fenyegette. Petőfi a helybeli főbírót s a követválasztási bizottság elnökét felszólította, hogy ők minden történendő balesetért felelősek, mire azok azt felelelték, hogy ha tüstént el nem takarodik — ők nem felelnek az életéért. Ily helyzetben Petőfi kénytelen volt elfogadni az eltávozás ajánlatát. Maga a város rendelt neki kocsit és a kocsisnak meghagyatott, hogy ne az országúton, hanem mellékes távoli utakon vigye őt Szentmiklósra, nehogy az országúton menvén, szentmiklósi és lacházi párthiveivel találkozzék s őket a történtekről fölvilágosítsa. Midőn mi a választás helyére, Szabad- szállásra értünk, Petőfit már akkor elvitték onnan s minket a város végén azzal fenyegettek az odavaló választók kik mindnyájan föl voltak fegyverkezve ,— hogy agyonvernek bennünket, ha bemegyünk, mire mi minden vérengzés elkerülése végett visszafordultunk s nem vettünk részt a választásban. A választás előtti napokban minket városunk tanácsa azzal ijesztett, hogy ők otthagyják hivatalaikat, ha Petőfire szavazunk, s a választás előtti este a főbiró parancsára nem a keresménes, hanem a szilaj ménes hajtatott be; igy játszattunk ki, hogy hámos lovaink nem hajtatván be, sokan közülünk oda nem mehettek a választásra. Tisztelt minisztérium, ekét tapodtatott meg legszebb jogunk, a követválasztás joga: ha e fájó sérelmünk nem orvosoltatik, mi az alkotmány mostoha gyermekeinek fogjuk tekinteni magunkat s mint ilyenek kilépünk a nemzetőrségből, melynek eddig legbuzgóbb tagjai voltunk. De bízunk a 1. minisztérium igazságszeretetében, bízunk az igazság istenében, hogy elrabolt jogunk vissza fog szereztetni, hogy e törvénytelen követválasztás megsemmisittetik, s az új követválasztás megtörténik és nem Szabadszálláson, hol minket rendes és békeszerető polgárokat ellenséges indulattal és fölfegyverkezve fogadtak, hanem Szentmiklóson. Ez a mi igazságos kivonatunk, kérelmünk a t. minisztériumtól. — Kunszentmiklós és Lacháza választó polgárai.« Ezen folyamodvány eredményeként Petőfi egy 1848. julius 9-én keltezett levelében a következőket írja: »A tegnapi gyűlésben neveztek három tagot a követek közül, kik hozzátok mennek vizsgálat végett: Asztalos Pál, Besze János, Bonis Samu. Nagyon meg vagyok elégedve velük, majd napfényre hozzák ezek az igazságot, csak te is szólítsd vagy szólíttasd föl az illetőket a nép közül, hogy a szükséges tanúságot letegyék.« Petőfi ezen levelének vételével azonban az alvidéken ellenünk — a magyar nemzet ellen — mesterségesen felbujtogatott rácok és oláhok fellázadtak s tűzzel-vassal pusztitották a köztük levő és a szomszédos magyar testvéreinket. Minthogy még az időben kellő számú honvédséggel a magyar nemzet nem rendelkezett, mozgó nemzetőrség indíttatott a felbujtogatott vad tömre-