Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)

1884 / 5. szám - Petőfi Sándor életéből

ván: »no a vagyok én és minthogy nin- | .csen sem fiam sem leányom, magamnak ; pedig életem biztosítására elég lesz fele va-­j gyónóm is, ■— neki adom a másik felét, a­­­mi kedves követjelöltünknek.« Erre a nagy tömegben viharos »éljen« keletkezett és min-­­ den oldalról felhangzott »én is, én is, — én­­ is neki adom a fele vagyonomat!« . . . így­­ lett egyszerre Petőfiből nagy vagyonú rez­­­demciós kun polgár. A választók Petőfi elbuktatása miatt or­­­voslásért a törvény útjához folyamodtak. Igen érdekes a Kun-Szent­ Miklós és Lacháza követválasztó polgárainak a követválasztás megsemmisítése iránti folyamodványa, mely­ből a következőket idézzük : Tisztelt minisztérium! Alulírottak a­­ jún. 12-én a szabadszállási kerületben tartott országgyűlési követválasztást nem ismerjük­­ el törvényesnek, miután számtalan törvény- í­télén lépés követtetett el a végrehajtás előtt­­ és alatt. Nevezetesen: az ellenfél »úri ba-­i rátái« minden kigondolható becstelenítő rá­galmat terjesztettek el közöttünk követjelöl­tünkről — Petőfi Sándorról. Többek között, hogy Petőfi Sándor lázító, hazaáruló orosz­kém, olyan ember szóval, kinek nem csak megbuktatását, hanem elfogatását, sőt agyon­­veretését is jó néven fogja venni a minisz­térium és az egész nemzet . . . E vádakat Petőfi Sándor meg akarta cáfolni a szabad­­szállási és kunszentmiklósi nép előtt, de mind e két helyen eltiltatott a felszólalástól a helybeli tanács által. Midőn Petőfi Sándor a választás helyén és napján a sz.­szállási városházán megjelent, az ellene felbőszített részeg nép, melyet a másik követjelölt egész­­ éjjel és még aznap reggel is folyvást­­tatott, rárohant, az uraktól betanult becstelenítő vádakkal illette és agyonveréssel fenyegette. Petőfi a helybeli főbírót s a követválasztási bizottság elnökét felszólította, hogy ők min­den történendő balesetért felelősek, mire azok azt felelelték, hogy ha tüstént el nem­­ takarodik — ők nem felelnek az életéért.­­ Ily helyzetben Petőfi kénytelen volt elfo­­­­gadni az eltávozás ajánlatát. Maga a város rendelt neki kocsit és a kocsisnak megha­­­­gyatott, hogy ne az országúton, hanem mel­lékes távoli utakon vigye őt Szentmiklósra, nehogy az országúton menvén, szentmiklósi­­ és lacházi párthiveivel találkozzék s őket­­ a történtekről fölvilágosítsa. Midőn mi a választás helyére, Szabad-­­ szállásra értünk, Petőfit már akkor elvitték onnan s minket a város végén azzal fenye­gettek az odavaló választók kik mind­nyájan föl voltak fegyverkezve ,— hogy agyonvernek bennünket, ha bemegyünk, mire mi minden vérengzés elkerülése végett visszafordultunk s nem vettünk részt a vá­lasztásban. A választás előtti napokban min­ket városunk tanácsa azzal ijesztett, hogy ők otthagyják hivatalaikat, ha Petőfire sza­vazunk, s a választás előtti este a főbiró parancsára nem a keresménes, hanem a szilaj ménes hajtatott be; igy játszattunk ki, hogy hám­os lovaink nem hajtatván be, sokan közülünk oda nem mehettek a vá­lasztásra. Tisztelt minisztérium, ekét tapodtatott meg legszebb jogunk, a követválasztás joga: ha e fájó sérelmünk nem orvosoltatik, mi az alkotmány mostoha gyermekeinek fog­juk tekinteni magunkat s mint ilyenek ki­lépünk a nemzetőrségből, melynek eddig legbuzgóbb tagjai voltunk. De bízunk a 1. minisztérium igazságszeretetében, bízunk az igazság istenében, hogy elrabolt jogunk vissza fog szereztetni, hogy e törvénytelen követ­választás megsemmisittetik, s az új követ­­választás megtörténik és nem Szabadszállá­­son, hol minket rendes és békeszerető pol­gárokat ellenséges indulattal és fölfegyver­kezve fogadtak,­­ hanem Szentmiklóson. Ez a mi igazságos kivonatunk, kérelmünk a t. minisztériumtól. — Kunszentmiklós és Lacháza választó polgárai.« Ezen folyamodvány eredményeként Pe­tőfi egy 1848. julius 9-én keltezett le­velé­ben a következőket írja: »A tegnapi gyűlésben neveztek három tagot a követek közül, kik hozzátok mennek vizsgálat végett: Asztalos Pál, Besze János, Bonis Samu. Nagyon meg vagyok elégedve velük, majd napfényre hozzák ezek az igaz­ságot, csak te is szólítsd vagy szólíttasd föl az illetőket a nép közül, hogy a szükséges tanúságot letegyék.« Petőfi ezen levelének vételével azonban az alvidéken ellenünk — a magyar nemzet ellen — mesterségesen felbujtogatott rácok és oláhok fellázadtak s tűzzel-vassal pusz­titották a köztük levő és a szomszédos ma­gyar testvéreinket. Minthogy még az idő­ben kellő számú honvédséggel a magyar nemzet nem rendelkezett, mozgó nemzet­őrség indíttatott a felbujtogatott vad tömre-

Next