Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)

1884 / 50. szám - Telegdi László: Petőfi Sándor életéből

700 KOSZOK 0 Üvöltés, csörtetés és tüsszögő lélekzés. Mindig közelebb és közelebb jött. Azt hitte, hogy érze a lélekzést , s visz­­szatarta a magáét. Az első alak lehorgasztott fejjel, s be­húzott farkkal szaladt el mellette. A má­sodik is. Nem mozdult! már semmit se gondolt, csak azokat nézte, melyek merev, üveges szemmel jöttek és mentek. A harmadik alak megállt. Ez meglátta, vagy kiszimatolta őt. Görcsösen a fához ka­paszkodott. Föl akart reá mászni, de mintha meg lett volna bénulva. Tompa, kétségbe­esett kiáltás kelt ajakán. A farkas meghökkent, aztán egy ug­rással a védtelen emberre rohant. Boliszláv arcán érté az orrt, vállain érté az előlába­kat. Némán küzdött egymással a kétségbe­esett ember s az éhes állat. A hold hirtelen kisütött s megvilágitá a rettentő képet. Más farkasok tolakodtak oda. A küz­delem csakhamar véget ért. A falka üvöltve kamara egyik alárendelt hivatalnoka, — oppositiót csinált a kormánynak azzal, hogy az »Életképekkel — mint a társadalmi élet legolvasottabb divatlapját, ellenzéki szel­lemben s tartalommal szerkesztette. E félszeg állapotot Bécsből azzal vág­ták ketté, hogy Frankenburgot Bécsbe, a magyar királyi kancellária mellé kinevez­ték német tolmácscsá. 1846-ban, de különösen 1847-ben két kiváló tehetségű szépirodalmi író tűnt fel irodalmunkban: Jókai Mór mindent ma­gával ragadó, dús phantásiája és V­a­s Ge­reben (Radákovics József) humoros elbe­­i széleseikkel; ezekhez járult Arany János,­­ »Toldi« pályadijas költője. Jókai és Vas Gereben dolgozatai nagy­­részint az »Életképek«-ben jelentek meg; »Toldi«-val pedig 1847-ik évi február 4-én a Kisfaludi társaság, — mint pályanyertes művel, — ejtette ámulatba teljesen váratlanul az olvasóközönséget. Frankenburg Bécsbe távozása fontos »incidens«-ként hagyott nyomot a divatlapok s száját nyalva hömpölygött tova. A földön szétrongyolt ruhák, haj és vérnyomok vol­tak láthatók. Az a farkas, mely először támadta meg a szerencsétlent, utoljára távozott arról a helyről, hol Boliszláv állt. Földre horgasz­­tott fejjel gyorsan követte aztán tovasiető társait. A teli hold reáveté rikító fényét s megvilágitá a farkas képét. Csak egy szeme volt, s homlokának bal felén széles sebhely vonult keresztül, körében. Az »Életképek« szerkesztését többen törekedtek hatalmukba keríteni, de Jókaira szállott át és már 1847-ki julius kezdeté­vel az ő szerkesztésében jelent meg. Petőfi nászutjáról viszszaérkezván Pestre, az »Élet­képek« segédszerkesztője lett. Az »Életképek« hasábjait Jókai ki­tűnő dolgozatokkal töltötte meg, s a lap Frankenbur­g eltávozásával mégis sokat ve­szített úgy érdekességéből, mint keresettsé­géből. A »Pesti divatlap« és »Honderű« ha­sonló sorsban részesültek, kivált az utóbbi s attól fogva, a­mint annak szerkesztése Zerffi­­ Gusztávra szállott át. Magyarország belélete, politikai és tár­sadalmi fogalmai, irányzata és éltető lég­köre 1825-től kezdve óriási átváltozásokon­­­ és szív, alak, eszme­i fogalom-módosulásokon­­ mentek keresztül. 1825-től­ 1836-ig az ősi magyar alkot­­ó Hiányos állapotokat törekedtek helyreállí­tani és ezeket a bekövetkezett kárigények s államjogi körülmények elodázhatlan kö­veteléseihez képest k­i­t­a­k­a­r­o­z­g­a­t­n­i. . Magyarországon tulajdonkép nem lé­tezett kormány, a budai s bécsi di­­casteriumok és a helyhatóságok, csak állandó mozgásban lévő és folytonos PETŐFI SÁNDOR ÉLETÉBŐL, IV. Petőfi a forradalom alatt. Míg az előbbi fejezetben elbeszélt dol­gok történtek, az ország politikai és társa­dalmi tényezőinek mozgalma elkeseredett tusává változott át. Apponyi az »administrátori rendszer« gépezetét erőlködött minden áron működ­tetni ; az ellenzék pedig Battyány Kázm­ér gróf és Kossuth intéző hatalma által a véd­egylet fiókjai utján, a törvényhatóságo­kat tartották saját céljaikhoz képest folyvást szító s fokozott izgalomban. Bécsben szembeszökőleg sajátságosnak találták, hogy Frankenburg,­­ a budai kir. mint

Next