Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)
1935 / 3. szám - Hegedüs Lóránt: Petőfi és Kossuth (Tanulmány)
az első pillanatra tetszetősnek látszó gondoltat, hogy a két nagy magyar lángész talán azért tudta meghódítani a világot, mert a világ környezetéhez alakult át, mint a valóval merőben ellentétest, teljesen el kell utasítanunk. Petőfinél egészen külső jelenség az, mely belső lényegét semmit sem érinti, hogy Béranger-tól átvette a refrain-t. Amint Kossuth legnagyobb szónoki remekművei, amelyeket Birmingham-ben vagy Glasgow-ban tartott — s amelyek szégyenünkre soha magyarul meg nem jelentek, s ma sem olvassa őket a magyar közönség — ezek tele vannak angol célzásokkal, amerikai beszédei pedig, amelyeket Emerson köszöntött, fordulataikban alkalmazkodnak az akkor forrongó yankee közvélemény kívánalmaihoz, de lényegük mindig valami egészen más maradt, tudniillik marad Kossuth. Ha ez alapnézetemet az olvasó további bizonyítékul elfogadja, amit remélek, akkor előkészítettem a talajt arra, hogy fölvessem a kérdést, mi hát az, ami ezt a két ragyogó magyar lángészt oly világhírre vitte, holott más tehetségeinkről, hiába hisszük máskép, a külföld eddig semmit sem tud, és valószínű, hogy ezután is nagyon kevéssé fogja érdekelni. Arany és Deák egyaránt megakadtak a hon határainál, gróf Széchenyi Istvánról alig tud külföldi ember s a többi nagy írónkat nem érti meg. Itt valamely olyan eltérésnek kell lenni a tehetségek között, amelyet mi nem tudunk fölfedezni, mert igen közel állnak hozzánk, de a külföld a maga megvilágításában máskép és máskép bánik el velük. Meg kell ismételnem, hogy éppen Kossuth világhírének az elemzése vezetett ennek az eltérésnek a fölismerésére. Kossuthban és Petőfiben olyan közös vonások vannak, melyek ragyogó tehetségüket a külföld előtt csodálttá tették, növekvő csodálatban tartják most is, holott más természetű költői tehetségeink vagy politikai nagyságaink alig, alig bírják ezt az érdeklődést magukra vonzani. Alig hiszem, hogy bármely sikeres propaganda, az idegen országok milliónyi tömegét számítva, ezen a helyzeten változtasson s ezért minden okunk megvan arra, hogy a külföld világítását rávetítve, színképelemezését szerezzük meg a két ismert gigásznak. Kossuth Lajosnak és Petőfi Sándornak Megfigyeléseim ott kezdődtek, hogy Kossuth Lajosnak töméntelen külföldi életrajzát átnézve, mindenütt, még a leghűvösebb angol és amerikai biográfiákban is az első, amit kiemelnek, az ő ..regényessége“. Mac Carthy Justus „Anglia történetében“ e regényességet emeli ki személyében, „meglepően szép arcában és