Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)

1935 / 3. szám - Hegedüs Lóránt: Petőfi és Kossuth (Tanulmány)

az első pillanatra tetszetősnek látszó gondoltat, hogy a két nagy magyar lángész talán azért tudta meghódítani a világot, mert a világ környezetéhez alakult át, mint a valóval merőben ellen­tétest, teljesen el kell utasítanunk. Petőfinél egészen külső jelen­ség az, mely belső lényegét semmit sem érinti, hogy Béranger-tól átvette a refrain-t. Amint Kossuth legnagyobb szónoki remek­művei, amelyeket Birmingham-ben vagy Glasgow-ban tartott — s amelyek szégyenünkre soha magyarul meg nem jelentek, s ma sem olvassa őket a magyar közönség —­ ezek tele vannak angol célzásokkal, amerikai beszédei pedig, amelyeket Emerson köszön­tött, fordulataikban alkalmazkodnak az akkor forrongó yankee közvélemény kívánalmaihoz, de lényegük mindig valami egészen más maradt, tudniillik marad Kossuth. Ha ez alapnézetemet az olvasó további bizonyítékul elfogadja, amit remélek, akkor előkészítettem a talajt arra, hogy fölvessem a kérdést, mi hát az, ami ezt a két ragyogó magyar lángészt oly világhírre vitte, holott más tehetségeinkről, hiába hisszük máskép, a külföld eddig semmit sem tud, és valószínű, hogy ezután is nagyon kevéssé fogja érdekelni. Arany és Deák egyaránt megakadtak a hon határainál, gróf Széchenyi Istvánról alig tud külföldi ember s a többi nagy írónkat nem érti meg. Itt valamely olyan eltérésnek kell lenni a tehetségek között, amelyet mi nem tudunk fölfedezni, mert igen közel állnak hoz­zánk, de a külföld a maga megvilágításában máskép és máskép bánik el velük. Meg kell ismételnem, hogy éppen Kossuth világ­hírének az elemzése vezetett ennek az eltérésnek a fölismerésére. Kossuthban és Petőfiben olyan közös vonások vannak, melyek ragyogó tehetségüket a külföld előtt csodálttá tették, növekvő csodálatban tartják most is, holott más természetű költői tehet­ségeink vagy politikai nagyságaink alig, alig bírják ezt az érdek­lődést magukra vonzani. Alig hiszem, hogy bármely sikeres pro­paganda, az idegen országok milliónyi tömegét számítva, ezen a helyzeten változtasson s ezért minden okunk megvan arra, hogy a külföld világítását rávetítve, színképelemezését szerezzük meg a két ismert gigásznak. Kossuth Lajosnak és Petőfi Sándornak Megfigyeléseim ott kezdődtek, hogy Kossuth Lajosnak tömén­telen külföldi életrajzát átnézve, mindenütt, még a leghűvösebb angol és amerikai biográfiákban is az első, amit kiemelnek, az ő ..regényessége“. Mac Carthy Justus „Anglia történetében“ e re­­gényességet emeli ki személyében, „meglepően szép arcában és

Next