Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 6. (1939-1940)

1940 / 2. szám - Ifj. Hegedüs Sándor: Jókai (Tanulmány)

ben két oly óriás, mint Jókai és Petőfi. Ez magyarázza szoros barátságukat is. Mint diákok együtt tanulnak és a halhatatlanságról ábrándoznak egy kis vidéki város iskolapadjain. Mindkettő megjósolta a másikról, hogy halhatatlan lesz és mindkettőnek jóslata valóra vált. Mikor a forradalom kitört, a lázas Pest utcáin Petőfi és Jókai viszik a főszerepet, az egyik megszerkeszti a tizenkét pontot, amelyet cenzúra engedelme nélkül maguk nyomatnak ki és felszabadítják a sajtót, a másik riadóját a „Talpra magyar“-t szavalja a városban, mert megérezte az idők jelét, mint ő maga mondja: „Úgy érzem a forradalmat, mint kutya a földrengést.“ Eljött az idő, a mi időnk. És valóban az ő idejük jött, az alkotás, a nemzet újjáteremtésének ideje. Nem volt nemzetek történetében még ehhez hasonló példa, hogy egy pár milliónyi nemzetből egyszerre tömegével verődtek fel oly óriási lángelmék, mint Kossuth, Jókai, Petőfi, Széchenyi, Arany, Görgey. Mintha titkos források vize tört volna fel, amely varázsütésre megmutatta a helyet, ahol a bő érnek kell fakadni, úgy nyilatkozott meg Kossuth szavaira a nemzet benső ereje. Az a benső erő, amely ott van a költők munkáiban s megvilágítja az egész korszakot. Bebizonyosodott, hogy a magyar kis nemzet, de nagy lelke van. Jókai Mór a romantika nagymestere, ebben az időben 28 éves volt s a forradalom napján, mikor a nemzet szabadságjogait követelte, aznap lett vőlegény, nemcsak a nemzettel jegyezte el magát, hanem a Nemzeti Színház színpadán a legnagyobb magyar tragikával, Zaborfalvy Rózával. — Aztán átbúg a két év viharverte napjaival Magyarország felett, a forradalmat leverik, Kossuth menekül és száműzetésbe megy, Petőfi elesik a harctéren és Jókai itthon marad, bujdosik és virraszt a nemzet betegágya mellett, és mesél, mesél a nemzetnek. Dickensről mondják egyszer, hogy mikor beteg volt, meglátogatta őt az angol királynő. És azt mondta Victória királynő Dickensnek: „Ha nem ön volna Dickens, azt mondanám, olvassa Dickenst, attól meggyógyult, így volt a magyar nemzet Jókaival, mikor leverve, szabadságátólmegfosztva, a bécsi abszolutizmus uralmát nyögte, Jókai mesélt neki, a nemzet Jókait olvasta és a nemzet meggyógyult. Meggyógyult, mert a forradalom után közel 20 évvel eljött a kiegyezés és eljött Magyarország fejlődésének legszebb korszaka. De a virrasztó, az ébrentartó, a fájdalomra balzsamot adó, az Jókai a mesemondó volt. Ez magyarázta meg azt a ha 89 .