Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 6. (1939-1940)
1940 / 4. szám - Baja Mihály: Versek (Csokonai szól, Csokonai hattyúdala Lillához)
— Nem vagyunk határozatképesek. Nem lehet megtartani az ülést. A bíró önbizalommal súgta vissza: — Csak bízza rám jegyző úr. Azután köhintett egyet, odaállt a zöld asztal mellét, kihúzta mellét és szónokolt: — Tisztelt képviselőtestület! Üdvözlöm a szép számmal megjelenteket. Minthogy azonban olyan kevesen jelentek meg, hogy nem vagyunk határozatképesek, az ülést bezárom. Köszönöm a szép számmal megjelenteknek megjelenésüket. Versek írta: Baja Mihály Csokonai szól (Rövid zekében, vállán kulaccsal) Poétája a kotyogó kulacsnak: Magam vagyok, hát rám ismertek-e? Lábam nyomában víg nóták fakadnak, Minőket nem hallott a földteke. Ismer még engem hegy, völgy, róna, erdő A nevem, sajnos, már csak néhai: Én volnék az a szomjasan tekergő, — Nos, mit bámultok? Hát Csokonai. Dorottyát énekeltem én, a döre, Farsangi víg mulatság idején, De megjártam, mert Lilla lett belőle, Kinek a szíve, mint a kő kemény. Köszöntem dallal, festő nárciszokkal, Loholtam érte száz határon át, — Hiába volt. Lohasztó bánatokkal Szíven találva vesztettem csatát. Elhagytak aztán kedvek és remények, Tihany elhózott panaszom talán, Eh, mit gondoltam, keseregni vétek S csavartam egyet a kulacs nyakán. Szíttam borocskám s gondjaim csúcsaitok. Hűségem esküvel pecsételem, Szelíd borágak keblemre borultak És kétes kedvet öntöttek belém. 2080•