Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 8. (1942-1942)

1942 / 2. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

találhatott volna hozzá hasonlatosabb, rokonibb kört a fővárosban, mint a «Pósa-asztal» körül. A gyermekrajongó Pósa Lajos, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi — hogy csak a legnevesebbeket em­lítsem —, azután az a sok képzőművész és művészlelkületű többi, aki napról­­napra összegyülekezett e körül az asz­tal körül: valójában egytől-egyig olyan emberekből állott, akik a főváros kő­tengerében és aszfaltvilágában is örökké vidéki magyarok maradtak. Egyikük sem tudott elszakadni soha a falutól, kisvárostól, az egyszerű néptől s gyer­mekkora vagy ifjúsága felejthetetlen tájaitól. De idevonta Lőrinczyt, mély gyermekszeretete is. Pósában s Gárdo­nyiban, minden idők leglelkesebb gyer­mekrajongóit ismerte meg, ami még csak további lelkes indításokat adhatott neki az ifjúsági irodalom művelése te­rén is. — Ezek voltak azok a hatások, ame­lyeknek Lőrinczy György­­életének iro­dalmi termését köszönhetjük. — Hűséges volt munkájában a ma­gyar földhöz, annak népéhez, hűséges volt a gyermekhez, hűséges volt a toll becsületéhez s mindezek mellett — Gömbös Gyula mélyértelmű meghatá­rozó, emberértékelő fogalmazása is tö­kéletesen ráillett: pozitív előjelű ma­gyar volt. S ez a legnagyobb rang és cím, amit életünkkel és törekvésünk­kel elérhetünk. Hiszen mindegyikünk csak annyit ér, amennyivel Magyar­­országnak szolgált. — Lőrinczy György utolsó lélekzetéig e szolgálat embere, becsületes és áldo­zatkész katonája volt. — Amikor ezért áldó kegyelettel megemlékeztem róla, ígérem, hogy a Petőfi-Társaságban árván maradt helyét, hozzá méltó s ehhez az ideálhoz hű­séges lélekkel igyekszem betölteni. — Lőrinczy György becsületes, ma­gyar lelke: méltó akarok lenni Hoz­zád ! A nagysikerű emlékbeszéd után v. Somogyváry Gyula néhány költeményét olvasta fel, majd Kornis Gyula­ elnök tagavató beszéde következett, amely­­után a székfoglaló átvette a r. tagság­ról szóló okmányt és hálás szavakkal mondott köszönetet az elnöknek és a Petőfi­ Társaságnak a meleg fogadta­tásért. A KOMÁROMI J­ÓKAI-EG­YESÜLET JUBILEUMA. A komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület október 19-én ünne­pelte meg alapításának harmincéves év­fordulóját. Az Egyesület működésének harminc évéből húsz esztendőt a cseh elnyomatás ideje alatt töltött el s az elszakított északi országrészben a ma­gyar kultúra megtartásának és istápo­­lásának egyik legerősebb tényezője volt. Ebben az időben folytatott hazafias munkásságának egyik legszebb ered­ménye a komáromi Jókai-szobor fel­állítása volt. A jubileumi évfordulót október 19-én délelőtt 11 órakor a Kultúrpalota nagytermében díszközgyű­lésen tartották meg. Aznap este mű­vészest és Jókai serlegvacsora zárta be az ünnepséget. A jubiláris egyesületet a Petőfi­ Társaság táviratilag üdvözölte, minthogy képviselő küldésére már idő nem volt, mert a meghívó az ünnep­ségre október 18-án érkezett meg. ARANY JÁNOS EMLÉKEZETE. Október 22-én, Arany János halálának évfordulóján ebben az esztendőben is emlékvacsorát rendezett a Kisfaludy­ Társaság a Hungária-szálló különtermé­ben. A vacsorán a Franklin Társulat által ajándékozott Arany János-serleg­­gel Rédey Tivadar, a Kisfaludy-Társa­­ság titkára mondott emlékbeszédet. Tár­saságunk képvisel­etében Kornis Gyula elnök, Havas István alelnök és Gáspár Jenő főtitkár jelent meg az emlék­vacsorán. •: 127 .

Next