Pszichológia 1. (1981)
1981 / 1. szám - Beköszöntő
BEKÖSZÖNTŐ A hazai pszichológiának mindmáig egyetlen szakmai folyóirata volt — az 1928- ban alapított s több éves kényszerű szünetelés után 1960-ban újjáéledt Magyar Pszichológiai Szemle, amely munkásságával jelentős érdemeket szerzett tudományunk fejlesztésében. Az elmúlt két évtizedben hazánkban újjászerveződött a pszichológiai élet. Manapság nincs egyetlen olyan — valamennyire is jelentős — metszete életünknek, társadalmi gyakorlatunknak, amelyről a pszichológiának ne lenne érdemleges mondanivalója. Legyen szó a nevelésről vagy a gyógyításról, a munka világáról vagy a hétköznapi lét megannyi bonyolult és ellentmondásos fejleményéről, társadalmi-gazdasági és szellemi, politikai életünk folyamatairól, mindig és mindenhol szóba kerül a pszichológia illetékessége vagy adóssága, lehetséges hozzájárulása. Még akkor is, ha jól tudjuk: ez az illetékesség nem korlátlan. A pszichológia - ma még kiváltképpen - nem „minden titkok tudója", még ha olykor naív és gyakorta tájékozatlan várakozások és illúziók övezik is. Tudományunk illetékessége világosan körvonalazható, s lépten-nyomon egybekapcsolódik más tudományok illetékességével. Valóságunk nagy kérdéseire — az életmódalakulás kilátásaira, a munka optimalizálására, a beilleszkedési zavarok enyhítésére, az iskolaügy kívánatos modelljének megteremtésére — csak velük együttműködve, de a maga nézőpontját határozottan érvényesítve adhat választ. Egymagában a pszichológia létünk egyetlen gondjának megoldását sem vállalhatja kizárólagosan magára, de nem létezik egyetlen olyan jelentős kérdés sem, amelynek elemzése nélkülözhetné hozzájárulását. Ilyen körülmények között különösképpen nyilvánvaló, hogy tudományunk már régen kinőtte öröklött publikációs kereteit. Mindenképpen célszerűnek látszott tehát, hogy bővüljön a közlési esélyek köre, gyorsabb legyen az eredmények közreadása, egymást serkentő egészséges munkamegosztás és versengés alakuljon ki a szakma tudományos orgánumai között, egyaránt szolgálván a hazai pszichológiai kutatások fejlődését, valamint a kutatás és a szélesen értelmezett társadalmi gyakorlat szoros kapcsolatát. A pszichológia manapság fejlődésének rendkívül jelentős és mozgalmas, feszültségekkel is megterhelt szakaszába érkezett. Folyamatosan találkozik a határos tudományok új és új kihívásaival, valamint a társadalmi gyakorlat szorító igényeivel. Felerősödött a korábbi fejlődési útra, irányzatokra, módszerekre reflektáló kritikai-történeti elemzés, újszerű tematikus irányok és integrációs lehetőségek körvonalazódnak. Mindenképpen tény, hogy a mai pszichológiát — a szocialista országokban is — viták szövik át, miközben változatlan s alig áttekinthető bőséggel áradnak a kutatási adatok és eredmények. Ilyen körülmények között különösen nyomasztó kockázat lehet a tájékozat