Pszichológia 1. (1981)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - KARDOS LAJOS: Az emlékkép két funkciója

KARDOS LAJOS (EL­TE, Általános Pszichológiai Tanszék) AZ EMLÉKKÉP KÉT FUNKCIÓJA A pszichológiában is, mint sok más tudományban, vannak viták, amelyek, úgy tű­nik, eldönthetetlenek. A tudomány fejlődése során átmenetileg hol az egyik, hol a má­sik, a vele szembenálló nézet kerekedik felül, de mindkettőnek mindig maradnak hívei és ellenzői. Ilyen vita folyik a század eleje óta a tanulás alapjairól a pszichológiában. A tanuláselméletek egyik kiindulópontja tudvalévően a feltételes reflex. Már Pav­lov úgy vélte, kétféle elgondolás lehetséges arra vonatkozóan, hogy mi történik, amikor a feltételes reflex kialakul. Az egyik (amelyre maga Pavlov hajlott): a reakció, melyet a feltétlen inger kiváltott, átkapcsolódik a feltételes ingerhez, éspedig közvetlen kapcso­lat jön létre a feltételes inger által aktivált szenzoros központ és a reflex motoros köz­pontja között. De lehetségesnek tartotta egy másfajta kapcsolat létrejövését is: a felté­teles inger által aktivált szenzoros központ kapcsolatba kerül a feltétlen inger szenzo­ros központjával, s annak ugyanolyan működését idézi fel, mint maga a feltétlen inger. Ez továbbmenően éppúgy kiváltja a reflexet, mintha maga a feltétlen inger hatott vol­na. Pavlov nem sejtette, hogy ez az általa csak érintőlegesen felvetett alternatíva a pszichológia egyik legnagyobb vitájának kiindulópontja lesz. Az alternatíva eldöntésé­vel ő maga nem nagyon törődött, így nem is gondolta végig, hogy a második alternatív lehetőség értelemszerűen mi mindent foglal magába. Ezt a lépést Konorski tette meg. Mit jelent valójában az, hogy a szenzoros központ, mely normálisan a feltétlen inger hatására válik aktívvá, később, a feltételes inger szenzoros központjából kiinduló hatás­ra — ugyanolyan aktívvá válik? Az így felidézett szenzoros ingerület — ahogy erre Ko­norski ráeszmél —, annak a pszichikus jelenségnek az alapja, melyet közönségesen em­lékezésnek neveznek. Ő tehát a klasszikus kondicionálás mechanizmusát abban látja, hogy a feltételes inger felidézi a feltétlen inger valamilyen emlékképét vagy „halluciná­­cióját", és tulajdonképpen ez hívja elő a reflexet. Elveti azt, hogy közvetlen kapcsolat létesülne a feltételes inger központi reprezentációja és efferens központok között, erre több érvet is felhoz (KONORSKI, I. 1967.267. old.). Egészen más volt ennek az alternatívának a sorsa és megnyilvánulási formája a tanulás kutatásának abban a vonalában, melyet — körülbelül a kondicionálás jelenség­körének felfedezésével egyidőben — Thorndike kísérletet indítottak el. Thorndike kí­sérleti eljárása más volt, mint amit a feltételes reflex kialakításánál alkalmaztak. Az ál­lat megtanulja, hogy egy adott szituációban (például amikor a ketrecben van) valamit tegyen, ami biológiailag előnyös számára (például ennivalóhoz jut). A különbség nagy- Pszichológia, 1981, (1): 1.. 5-23.

Next