Pszichológia 17. (1997)

1997 / 3. szám - MÚLTUNK - PATAKI FERENC: Töredékes számvetés

302 PATAKI FERENC Születési hely és idő: Szentes, 1928. Diploma megszerzésének ideje, intézménye: 1953. Pedagógiai Intézet, Moszkva Tudományos fokozata: A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Legfontosabb munkahelyei, beosztásai, azok ideje: DISZ Központi Vezetősége, osztályvezető, 1953—55., aspiráns, 1955—56. ХШ. Lehel úti Általános Iskola, tanár, 1956—61. Fővárosi Pedagógiai Szeminárium, OPI, adjunktus, 1961—65. MTA Pszichológiai Intézete, osztályvezető, igazgatóhelyettes, igazgató, 1965— Három legfontosabbnak tartott publikációja adatai: Utak és válaszutak a mai szociálpszichológiában, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. Az én és a társadalmi azonosságtudat, Budapest, Kossuth Kiadó, 1982. Makarenko élete és pedagógiája, 2. kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest, 1988. TÖREDÉKES SZÁMVETÉS Hosszú-hosszú ideig eszembe sem jutott, hogy a pszichológia tudományához bármi közöm lehet. A gimnáziumban — az érettségiző osztályban — tanultunk ugyan némi filozófiába ojtott pszichológiát (vagy éppen megfordítva), de az alighanem nyom nél­kül pergett le rólam. Talán azért is, mert oly kincstári lecke volt, mintegy hivatali pen­zumként az igazgató tanította. Az egyetemre — 1946 őszén — tanári elképzelésekkel léptem be: magyar—történelem szakra iratkoztam. Ebben a némiképp bizonytalan választásban felsejlett ugyan a pszichológia érintettsége, de nem öltött határozott ala­kot. Valójában a történészi pálya vonzott; leginkább ez a diszciplína látszott alkal­masnak egy meglehetősen általános társadalomtudományi érdeklődés kielégítésére. Ámde mihamar éltem az egyetem kínálta lehetőséggel, s ún. „szabad bölcsész” let­tem. Az okokat tüstént szóba hozom. A bölcsész­létnek ez a rokonszenves — bár koc­kázatos — változata módot adott a tantárgyak közötti szabad tallózásra, ám nem adott bebocsátást a tanári pályára. Ez azonban akkoriban igencsak elhanyagolható szempontnak tűnt fel. Főképpen történelmi tárgyakat, szociológiát és filozófiát hall­gattam; a történészkedés vonzása nem fakult meg. Fura módon — bár tudtam róluk — annak idején egyetlen pszichológiaórát sem hallgattam meg. Az indexemben olvasható ugyan, hogy harmadéves koromban felvet­tem Kardos Lajos .Általános lélektan” és Faragó László „Neveléstan” kurzusát, de legjobb emlékezetem szerint egyetlen alkalommal sem ültem be az órákra. A háttér­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék