Pszichológia 21. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNYOK - MARTON MAGDA: Társas ingereket kódoló idegi rendszer : Szimuláció az idegsejtek szintjén
Pszichológia, 2001, (21), 1, 3-16 Tanulmányok MARTON MAGDA MTA Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest Társas ingereket kódoló idegi rendszer Szimuláció az idegsejtek szintjén A neobehaviorista szemlélet hanyatlását követő években számos kutató különböző szintű információfeldolgozó rendszereket körvonalazott az élőlények viselkedésének hátterében. Ahol erre mód nyílt, igyekeztek jellemezni a viselkedés szerveződésében részt vevő idegélettani mechanizmusokat. Az ilyen funkcionális vagy másként „tervezet” (design) jellegű, illetve mechanizmus szintű feltételezésekkel élő kutatók nagyobbik része idegenkedik attól, hogy a viselkedést intencionális nézőpontból közelítse meg. Napjainkban az intencionális nézőpont (vagy hozzáállás) hívei a viselkedés magyarázatára/értelmezésére a hétköznapi pszichológia fogalomkészletét és eljárását veszik kölcsön, a megfigyelt viselkedést vágyak, félelmek, vélekedések és más hasonló belső állapotok következményeként értelmezik. Az intencionális állapotok feltételezése előnyös stratégia, hiszen megkönnyíti az ésszerű viselkedés magyarázatát és elővételezését. A hétköznapi pszichológiára jellemző eljárást - a kognitivisták széles körű egyetértésével - Dennett (1998) „intencionális hozzáállásként” tudományos rangra emeli (pszichológiatörténeti beágyazását lásd Pléh, 1998). Ez a mentalisztikus értelmezés nem vállalkozik a viselkedés valódi oki magyarázatára, s azt a kérdést sem tartja jogosnak vagy relevánsnak, hogy az adott esetben valójában léteznek-e ezek a viselkedés bekövetkezését magyarázó belső állapotok. Az intencionális nézőpont mégis jogosnak tűnik, ha ott és akkor alkalmazzák, ahol és amikor a viselkedés jobb magyarázatát nyújtja, mint más megközelítések. Ez az értelmezési mód nyíltan vállalja pragmatikus jellegét. Az intencionális szemlélet a viselkedés magyarázata és előrejelzése során olyan mentális állapotokat, történéseket körvonalaz, amelyeket az emberi szervezetben valós folyamatok alapoznak meg. Amikor az intencionális stratégiát az élettelen, fizikai rendszerekre is kiterjesztik (Dennett, 1998), akkor az értelmezés csak mentális metaforákkal élhet. Ilyen esetekben a metaforikus jelleg annyira nyilvánvaló, hogy nem fogunk tényleges mentális működést vagy tudatszintet feltételezni. Nem gondoljuk például, hogy a sakkautomata soron következő „döntését” valamilyen tudatosan 3