Pszichológia 21. (2001)

2001 / 1. szám - TANULMÁNYOK - MARTON MAGDA: Társas ingereket kódoló idegi rendszer : Szimuláció az idegsejtek szintjén

Pszichológia, 2001, (21), 1, 3-16 Tanulmányok MARTON MAGDA MTA Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest Társas ingereket kódoló idegi rendszer Szimuláció az idegsejtek szintjén A neobehaviorista szemlélet hanyatlását követő években számos kutató különböző szintű információfeldolgozó rendszereket körvonalazott az élőlények viselkedésé­nek hátterében. Ahol erre mód nyílt, igyekeztek jellemezni a viselkedés szerveződé­sében részt vevő idegélettani mechanizmusokat. Az ilyen funkcionális vagy másként „tervezet” (design) jellegű, illetve mechanizmus szintű feltételezésekkel élő kutatók nagyobbik része idegenkedik attól, hogy a viselkedést intencionális nézőpontból közelítse meg. Napjainkban az intencionális nézőpont (vagy hozzáállás) hívei a visel­kedés magyarázatára/értelmezésére a hétköznapi pszichológia fogalomkészletét és eljárását veszik kölcsön, a megfigyelt viselkedést vágyak, félelmek, vélekedések és más hasonló belső állapotok következményeként értelmezik. Az intencionális álla­potok feltételezése előnyös stratégia, hiszen megkönnyíti az ésszerű viselkedés magyarázatát és elővételezését. A hétköznapi pszichológiára jellemző eljárást - a kognitivisták széles körű egyetértésével - Dennett (1998) „intencionális hozzáállás­ként” tudományos rangra emeli (pszichológiatörténeti beágyazását lásd Pléh, 1998). Ez a mentalisztikus értelmezés nem vállalkozik a viselkedés valódi oki magyaráza­tára, s azt a kérdést sem tartja jogosnak vagy relevánsnak, hogy az adott esetben való­jában léteznek-e ezek a viselkedés bekövetkezését magyarázó belső állapotok. Az intencionális nézőpont mégis jogosnak tűnik, ha ott és akkor alkalmazzák, ahol és amikor a viselkedés jobb magyarázatát nyújtja, mint más megközelítések. Ez az értel­mezési mód nyíltan vállalja pragmatikus jellegét. Az intencionális szemlélet a viselkedés magyarázata és előrejelzése során olyan mentális állapotokat, történéseket körvonalaz, amelyeket az emberi szervezetben valós folyamatok alapoznak meg. Amikor az intencionális stratégiát az élettelen, fizi­kai rendszerekre is kiterjesztik (Dennett, 1998), akkor az értelmezés csak mentális metaforákkal élhet. Ilyen esetekben a metaforikus jelleg annyira nyilvánvaló, hogy nem fogunk tényleges mentális működést vagy tudatszintet feltételezni. Nem gondol­juk például, hogy a sakkautomata soron következő „döntését” valamilyen tudatosan 3

Next