Renaissance, 1911. január (2. évfolyam, 1-2. szám)
1911-01-10 / 1. szám
Írta : DIPLOMATA „Reneszánsz-politika“ tévi beszédjében Perczel Dezső kétszer is fölemlítette a reneszánsz politikáját és a politikai reneszánszot, amellyel Khuen gróf állítólag ismét föltámasztotta Deák Ferenc politikáját. Ha Deák Ferenc valóban „reneszánsz-politikus " lett volna, — amint hogy nem volt az, — akkor igaza lehetett volna Perczel Dezsőnek abban, hogy Khuen gróf a Deák Ferenc politikáját követi, de éppen azért, mert Khuen gróf valóban „reneszánsz politikus", Deák Ferenc pedig minden, csak az nem s éppen azért volt megdöbbentő az a vakmerőség, mellyel Perczel Dezső ezt a két státusférfit egymás mellé állította. Mert státusférfi Khuen gróf is, — hiszen húsz milliónyi nemzet sorsát tartja a kezében, — de nem Deák Ferenc hagyományai szerint kormányoz, hanem a Renaissance, az igazi Renaissance szellemében, amelyhez, valóban találóan hasonlította Perczel Dezső a mai kort és állapotokat. „Az uralkodás célja nem lehet a hatalom nagysága, — tanította Deák Ferenc. — A hatalom csak eszköz; végcél: a népek boldogitása." „Akármi föladat vár reánk, — oktat viszont Khuen gróf, — annak bizonyos előfeltételei is vannak. És ezen előfeltételek közül, midőn egyet említek legelsőnek, itt nemcsak veletek érzem magam egy gondolatban, hanem tudom, hogy az egész nemzet is egyetért ebben velünk és ez a királlyal való békés és egyetértő munkálkodás. Ez a mi alkotmányos életünknek legfőbb záloga és ha igyekszünk ennek minden esetben eleget tenni, ez önnön erőnknek, önnön hatalmunknak fog javára válni." Élesebb aligha lehetne az ellentét a két fölfogás között. A haza bölcse minden más tekintetnek fölébe teszi a népnek boldogítását ! Khuen gróf pedig minden egyéb tekintetet a királlyal való egyetértés szükségességének rendel alá. Sőt ebben látja hatalmunk forrását, még azon az úton is, hogy elnyomjuk jogos kívánságainkat, ha ezek véletlenül szembe kerülnének a királyi akarattal és veszélyeztetnék a vele való békés egyetértést. Amire nézve ismét azt mondja Deák Ferenc, hogy: „Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azt az alkotmányos szabadságot, melyet őseitől öröklött. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait. Mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét