Studia Theologica Transsylvaniensia 5. (2003)
Előszó A Gyulafehérvári Papnevelde alapításának 250. jubileumi évében a Studia Theologica Transsylvaniensia ötödik számával is jelentkezünk. Kötelességünknek éreztük, hogy ebben az évben a teológiai tanárok kutatómunkáinak eredményeiből többet és változatosabb anyagot kínáljunk fel olvasóinknak. Bár Papnevelő Intézetünk jubileuma nem mindennapi esemény, mégis csak egy kis szelete Egyházunk történelmének. Mégsem mindegy azonban, hogy mi hogyan éljük át, oktatói és kutatói munkánkkal mennyiben alapozzuk meg és építjük a jelent és a jövőt. Itt és most egyháztörténelmünknek csak szemlélői vagy cselekvői vagyunk-e? A helyes szemléletmód kialakításában sok függ attól, hogy milyen megközelítésben mérlegeljük a jubiláló Intézet történetét, mit veszünk észre abban: csak a hiányosságokat és a hibákat, avagy az évszázadokon keresztül megvalósított eredményeket. Ennek megfelelően, nemcsak ítéletünk lesz negatív vagy pozitív beállítottságú, hanem személyiségünket is befolyásolja a lehangoltság vagy az emelkedettség irányában. Így vagyunk a történelem (egyháztörténelem) minden eseményének és szereplőinek vizsgálatával, vagy egyszerűen a tárgyalandó témák kiválasztásával kapcsolatosan is. Jelen Stúdió számunkban inkább egyháztörténelmi és egyházjogi tanulmányokat forgathat kezében az olvasó, de izgalmas liturgikus munkával is találkozik. Dobszay László teológiai szakértelemmel és nagy hozzáértéssel vizsgálja az Evangéliumnak a liturgiában betöltött szerepét. Marton József - erdélyi történelmi tényeket is belevíve - teológiailag próbálja megalapozni a helyes keresztényi történelem-szemléletet, majd a 20. században élt, működött és mártírhalált halt két gyulafehérvári teológiai tanárnak élettörténetét mutatja be. Egészen aktuális kérdés kerül terítékre Kerekes Lászlónak a „Nemzeti plébániák és kulturális javaink” című dolgozatában, amely nemcsak a külföldi szórványba került hazánkfiainak lényegbevágó ügye.