Studia Theologica Transsylvaniensia 10. (2008)

Előszó A gyulafehérvári római katolikus hittudományi főiskola Stúdió folyóiratának 10. száma egyháztörténelmi jellegű írásokat tartalmaz. A nyugati és a keleti egyház lelki erővonalain túl az erdélyi régió talál­kozópontjában a (latin és görög) katolikus egyház különbözősége és érdekeltsége is bemutatásra kerül. A nyugati egyházban, nevezetesen az erdélyi részegyházunkban a középkor folyamán évszázadokon keresztül kimutatható a Szent Ágoston szellemében tevékenykedő egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok tevékenysége. Erre is reflektál a Stúdió jelen számának leghosszabb tanulmánya, a „Spirituális erővonalak a közép­korban Magyarországon”. Szerzője, dr. Puskely Mária SSND szerzetes­nő, egyetemi tanár Erdély-szerte is közismert a lelki könyvein, a keresztény Európa szellemi gyökereit feltáró monumentális művein keresztül. Jelen tanulmányával is a szakterületén való otthonosságát bizonyítja. Összefoglaló munkájában népünknek lelki-szellemi gyöke­reire találhatunk, a pálosok iránt érdeklődők pedig igen hasznos könyvészetet kapnak egybefogva. A spirituálisnak nevezett szerzetesi erővonalak sohasem szűntek meg Erdélyben. Még a püspöknélküli korszakban sem. Ezt igazolja Darvas- Kozma József egy jeles ferences személyiség, Jegenyei Ferenc atya életének bemutatásán keresztül. Az erdélyi / gyulafehérvári egyházmegye ezer éve alatt, a nyugati egyház részeként, elég hamar érintkezésbe került a keleti rítusú egyház népeivel. A „szomszédság nevében” nem véletlenül található Stúdió­­kötetünkben több tanulmány a keleti egyházzal kapcsolatosan, helye­sebben a latin és a görög katolikus egyház viszonyáról. A nyugati és a keleti egyház közös szentjének tekintjük Aranyszájú Szent János egyházatyát. Bara Zoltán teológiai tanár a görög egyház nagy főpapjának prédikációiban keresi azokat a súlypontokat, amelyek a laikusoknak, a világi híveknek a családban és a társadalomban betöltött szerepére utalnak. Dr. Tóth Anna Juditnak folyóiratunkban megjelent munkájában megismerkedhetünk a 6. században élő bizánci történésszel, Malalas­­sal, aki egyik munkájában a húnvezért Muagerisz-nek (Mouger) nevezi. Ha elfogadjuk egyes tudósoknak azt a véleményét, hogy a mouger, mogyer névben a magyar nép nevét vélhetjük felfedezni, akkor Malalas az első történész, aki először említi a magyarokat.

Next