Studia Theologica Transsylvaniensia 11. (2008)
Természetes és magától értetődő ez a hozzáállás, hiszen, amint szentháromságos vonatkozásban nélkülözhetetlen a kenotikus elem, ugyanúgy az egyházi közösség építésénél és fenntartásánál is elengedhetetlen tartozéka. A 2. vatikáni zsinat tanításában vert egészen mélyreható gyökeret a kommunió. Ma már kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy a kenotikus mentalitás és magatartás nélkül nem születhet igazi kommunió. A kiüresedés a közösség tagjai körében nélkülözhetetlen. A Zsinat kommunió-tana tartalmazza bennfoglaltan ezt az igazságot, és ilyen értelemben maga a kenózisról szóló tanítás igazi megújulási távlatokat is tartogat az egyház számára. Elemben, azóta eltelt időszakban, amint azt az egyháztörténelmi tények bizonyítják, külsőleg történtek ugyan megújulási törekvések és változások, de a kommunió lelkülete igazában mintha nem robbant volna be közösségeinkbe. Nyilván azért van ez így, mert közösségeinknek belülről is krisztusivá kellene alakulniuk, ami még várat magára, mutat rá a dr. Nagy József tanulmányában. A teológiai elméletet gyakorlattá váltani, megélni elsősorban a liturgia hivatott. A középkorban, amikor nemcsak a szentségi, hanem a társadalmi életet is a liturgia határozta meg, az a keresztények szemében szent dolognak számított sok apró előírásával együtt. Folyóiratunk ezzel kapcsolatos cikke a középkori liturgikus életben kimutatható hangsúlyeltolódásokat elemzi. Annak reményében, hogy az olvasó hasznos írásokkal találkozhat, szeretettel ajánljuk jelen folyóirat-számunkat. Gyulafehérvár, október 8-án, Magyarok Nagyasszonyának napján. Dr. Marton József .