Szépirodalmi Figyelő, 1860. november-december - 1861. január-október (1. évfolyam, 1-52. szám)

1861-03-20 / 20. szám

311 távoli csudás világ gyanánt tűnik fel előtte, melynek magasságáról az emberi nem lehanyatlók mind testi erőre mind vitézségre nézve , mindazonáltal a különböző országok alkotmányai nem jmentek vala semmi lényeges változáson át, s az Ilias- és Odyssed him dicsőített királyi családok folyvást uralkodtak Görögországban s a kisázsiai gyarmatokban *). Természet szerint ezekhez fordultak a dalnokok, hirdetendő* őseik dicsőségét, s midőn ez hitelkedett az ivadékok büszkeségének, és nekik a legnagyobb gyönyörködtetést szerezte , a költészet egyszersmind a sokoldalú műveltség iskolájává jön, s kizárólag ama kor nemeseihez alkalmazkodott, miszerint Ilésiád (Theogonia 84 v.) azon tehetséget is, hogy pereket igazságosan döntsenek el s népgyüléseken sikerrel szerepeljenek, méltán a múzsák ajándékának tartja, melyet jelesen Kalliopétől nyertek a királyok. Egyébiránt a hősköltészet már Homér kora előtt alkalmasint nem csupán fejedelmi lakomák indítására, hanem ama másik czélra is alkalmaztatott, mely a későbbi köztársasági korban csaknem egyedüli valt, t. i. költői versenyekre nyilvános ünnepélyeknél s játékoknál. Ilyszerű versenyre czéloz a már említett elbeszélés Homérnél Thamyrisról, a thrák dalnokról, kit Oecalia hatalmas királya, Eurytostóli útjában Dórionnál a múzsák megfosztottak szeme világától s művészetétől, mivel azzal dicsék vele, hogy a múzsákkal ki mer szállni versenyre (Ilias II, 594 sz.) A művek és napok boeót dalnoka (Hesiod) pedig (654 v.) elbeszéli a maga útját a chalkisi harczjátékra, melyet Amphidamas fiai tartanak atyjok temetésénél, s azt mondja, a kitűzött díjak közöl elnyert egy tripost (hárambot) s a múzsáknak szentelte a Helikonon. Később ebből Homér s Hésiod közötti versenyt csináltak. Végre a délosi Apollóra szerzett hymnus dalnoka, mely a Homérnek tulajdonítottak közt az első helyet foglalja el, kéri a délosi szüzeket (kik igen jártasak voltak az énekben s hihetőleg örömmel engedelmeskedtek szavának), ha idegenek kérdeni fogják,melyik dalnok tetszett nekik legjobban, feleljék „a chiosi vak,a kinek költeményei a legjelesebbekhez tartoznak. S nem szenved kétséget, az ünnepeken, melyeken a jónok Apolló születését dicsőítették Délos szigetén, rhapsódok versenyei is tartottak, mineket egész Görögországban mindenütt találunk azon korban, mikor már a görög történetírás rendesebb alakot ölt), s régibb időkre nézve a homéri hymnusok számos czélzásaiból felismerünk. A rhapsódok említése szükségessé teszi kinyomoznunk ezen név eredetét, s az eposzi költemények előadása módját. Homér az eposzi énekeket mindenütt döcög névvel nevezi, holott ireg nála csupán a közönséges élet mindennapi társalgása , ellenben későbbi szerzők, Pindartól kezdve, aztcyj szóval gyakran jelölik a költészetet, jelesen az eposz-költészetet, megkülönböztetésül a lantos költészettől. Mert csakugyan egy hajdanibb egyszerű kor több olyast vehetett éneknek, mit későbbi időkben nem tekintettek többé annak. A homérféle dalnok egy húros hangszert, használ, mely czithera, vagy pontosabban phorminx2) nevét viseli, s melylyel a tánczokat is kisérték. Ha a phorminx tánczkar vezetésére használtatott, természet szerint a zene addig kellett, hogy folyjon, ameddig a táncz (p. o. Odyss. IV, 17), holott eposz előadásánál csak bevezetésül szolgált, hogy a hang megnyerje a kellő tartást. Ilyszerű kiséret igen alkalmas az eposzi előadáshoz, s a szerbek hős dalai, melyek igen híven megtartották eredeti jellemüket, maiglan így adatnak elő, emeltebb hangon, vándor dalnokok által,néhány bevezető zengzet után a guzsda, egy igen egyszeri alkatú húros hangszeren. Hogy azonban ilyszerű hang ') Héraidés képzelt ivadékai uralkodtak Spártában és sokáig azután Messénias Argosban (Müller, Dorner, II, 108,L) mint Bakchiadák Korinthban, mint Aleuadák Thessaliában. A Pelopidák Achaia királyai voltak Oxylosig, hihetőleg több század folytán, s mint Penthilidák uralkodtak Lesbos szigetén és Kymében. A Nélidár kormányozták Athént mint holtiglani archontok egészen a hetedik olympiádig, s a jón városokat mint királyok több nemzedéken át (p. o. Milétosban soruk következő volt : Néleus, Phobios, Phrygios). Azonkivül a lyk hős Glaukos ivadékai uralkodtak Jóniában (Hérodot, I, 147), mely körülmény nyilván fő oka volt, hogy a költő oly nagy szerepet tulajdonított a lykeknek a trójai háborúban s annyira dicsőitette Glaukost (Ilias VI). Az Aeábidák uralkodtak a molossokon, az Aeneádok a Gergisben az Ida vidékén s szomszédságában fennmaradt tenkereken (Classical Journal XXVI. k. 308 s köv. 1). Árkádiában Aepytos nemzetségebeli királyok uralkodtak még a 30. olympiád körül (Paul. VIII, 5). Boeótiát Hesiod korában még királyok kormányozták nagy terjedelmű hatalommal, s a chalkisi Amphidamas, kinek torjátékán győztes vala az askrai dalnok (művek és napok 652 v.) hihetőleg Euboea királya volt. Homér 13-dik epigrammája (Homér élete 31. fej.) a székellő tisztes királyokat semlíti a piacz ékességeiül; ugyanannak újabb olvasása Homér s Hésiod versenyében, köztársasági értelemben, a picton ülő embereket említ, miután a nép foglalta vala el a királyok helyét. ’) Rhapsódok (vándorló eposz-énekesek) versenyeit találjuk Sikyonban a kényúr Kleisthenes korában (Hérodot V, 77); ugyanazon időben a panathenaeákon; Syrakusában a 69. olympiád körül (Lehol. Pind. Nem. II. l.), az Asklepieákon Epidaurosban (Plátó, Jón p. 530); szinte Attikában a brauroni Artemis ünnepén (Hesych. Byttoschoit), a Charíták ünnepén Orchomenosban, a múzsák ünnepén Thespiae városában, Apolló Preos ünnepén Akraephiában (Böckh. Corpus inscriptionum Gr. 1586 1587 sz. I. k. 762—770.); Chios szigetén, későbbi korban ugyan, de kétségkívül régi szokás szerint (ugyanott 2214 sz. II. k. 2014); Teosban; költemények előadásai rhapsódok által néha Olympiában is fordultak elő (Diogenes Laert. VIII, 63. Diodor. XIV, 109.) ; s rhapsód-versenyek igen illettek más istenek ünnepeihez, így Dionysoséihoz is (Athenaeos VII p. 275), mi a homéri hymnusok helyes felfogása végett szem előtt tartandó. 2) Hogy phorminx és czithera lényegileg egy volt, kitetszik nemcsak a gyakran előforduló (p6^~gye K&ei(!£tr, hanem a viszontagos ziBcífst (ptg/affyn kifejezésből is, pp. Odyss. 1,153—155.Lásd Boeckh,de metris Pindari III, 1, p. 260.