Szépirodalmi Figyelő, 1860. november-december - 1861. január-október (1. évfolyam, 1-52. szám)
1861-07-25 / 38. szám
597 BELIRODALOM. CSÖKÖNAI-ALBUM. Szerkeszti és kiadja Kulini Nagy Benő. (Ára 31’t. a. é.) Pest, Ráth Mór bizománya. Nyomatott Debreczenben, a város nyomdájában, 1861. (Vége.) Ha az ,,Album“-nak többnyire ifjú munkatársai nem, a közönség hihetően készséggel ment föl bennünket a művek egyenkint és külön-külön vett bonczolgatása alól. A ki a Figyelőt ismeri, különben sem vádolhatja, mintha röstellene középszerű művekkel s néha kezdő Írókkal is foglalkozni. De a mit egyetlen egy Írónak összegyűjtött művei tekintetében megtehetünk, — bár az is hosszúra nyúló munka, s nehezen tehetjük oly számos író közreműködésével létesített Albumra nézve. Kimutathatnék részletesen, hogy Kadarcsi versei teljesek reminiscentiákkal, s a mellett még ügyességgel és egy kis költői avatottsággal sincsenek egybeállítva, hogy Stépán Gézának „Csokonai Vitéz Mihály hordója“ czimű s a költő életéből vett egy adomán épült verse humoros akar lenni s a helyett izetlen. Ugyanezt mondhatjuk Oláh Károlynak „Csokonai háza“ czimű verséről, mely a költői eszközökkel való bánásban gyakorlatlanságot árul el, s már csak ennél fogva sem érdekelheti az olvasót. Kimutassuk-e, mily gyenge népdalok a Bonyhai Benjáminé?— hogy Nagy Ferencz Endre királyról szóló balladája az események száraz elbeszélése, az emberi érzések mellőzésével, melyeket ennélfogva az olvasóban sem ébreszt, hogy a „Fájó vigasz“ Csermelyitől nem világos, pedig a részletekben csak közhelyeket látunk? — Szinte jól esik, midőn egy-egy oly lendületesebb , szabadabban folyó dalra akadunk, mint az Illésy György „Te tudod nagy ég“ czímű egyszerű verse, vagy Nyilas Samu „Fecské“-je, holott ez utóbbiban, ha gyakorlott versíró keze nyomát látjuk is, a compositio meglehetős üres. Ilynemű, aránylag jobban eső költemények vannak még e gyűjteményben, de általán szabad legyen elmondanunk, hogy a magyar lyrai irodalom legkevésbbé sem erőltette meg magát e sok vers kiállításával. — A novella irodalom is képviselve van. Egy része a tehetség zsenge korára mutat, mint a „Legdicsőbb élvezet“ történeti beszély Ábrás Károlytól, ki dagályos s a tárgyat szemünk elé ritkán állító csengő phrasisokban ir, s rajong a helyett, hogy elbeszélne. — Almásy Tihamér „Bál előtt és bál után“ olvashatóbb, de a képzeletnek kevés ereje mutatkozik e beszélyben. Az egész egy alakok nélküli esemény, melynek bevégzésében az eredetiséget egy undorító jelenet képviseli : — egy bonczterembe vezet az író, s az ember megbánja, hogy eddig kísérte őt. — A „Kora öröm és késő bánat“ Kelemen Mórtól, nem hoz föl motiválatlan tényeket, de az egész igen prózai s az élet mindennapi jeleneteihez ragadtabb, semhogy volna benne valami olyas,mi a képzeletet megragadja. E gyűjteménynek legérdekesebb részét a nem-szépirodalmi munkák teszik. „Görögország felszabadulásá“-t Ladányi Gedeontól érdekkel fogja olvasni a közönség; kevésbbé tanulságos, mert már kimerítőbb források után ismeretesebb s egyszersmind gyengébben van írva is „Enyingi Török Bálint“ (történeti rajz) Sárváry Elektől. Azonban ezeket csak mellékesen említők, mert a prózai dolgozatok közt a „Csokonai Album“-ba illőbb s egyszersmind érdeklőbb dolgozatok ama három czikk, mely Csokonai életrajzára vonatkozik. Nem mintha a felhozott adatok újak volnának. Van bennök egy-egy uj részlet is, de kevés, amit Toldy Ferencz úr meg ne írt volna a költőről adott kimerítő életrajzában. Nem is azért mondjuk érdekeseknek e czikkeket, mintha új szempontokat, ítéletbeli önállóságot találnánk az egyes tények megbírálásában. Valóban se életismereti, se aestheticai vélemények dolgában nem újak e rajzok, nemcsak az adatok, nem újak, hanem, ha épen mindenütt nem is, de igen kevés kivétellel a Toldy szemüvegén nézik szerzők Csokonait, életét, korát és munkáit. A feldolgozás sem ad nagy újdonsági ingert ez életrajzi czikkeknek. Csaknem ugyanazt mondani más szavakkal, amit már elmondtak mások, nem is teheti újjá a művet. Minda mellett az a néhány új adat beszövése, maga a feldolgozott tárgy, mely egy kedvencz költő élete és munkái, oly nemű olvasmány, melyet részvéttel veszünk fel és folytatunk, ha mindjárt körülbelől ismételve találjuk is, amit már hallottunk. A Csokonai életét tárgyazó három czikk, melyet említünk : „Csokonai életrajza“ Kulini Nagy Benőtől; „Csokonai kora“ Kovács Gyulától; „Adalék Csokonai Vitéz Mihály életrajzához,“ K. Nagy Benőtől. Az elsőben Csokonai diákkorára találunk néhány adatot, s többek közt a költő azon levelét, melyben búcsút vesz tanulótársaitól, midőn az iskolából távoznia kelle. E levél nagy része érzékeny ömledezés , de az ifjúi gondolkodás jelei mellett kivehetjük belőle a jellem nehány alapvonását s nehány adatot tanulóköri életére. — Nem értjük eléggé, miért közté szerző ez életrajz végén, mely különben sokkal vázlatosabb mint a Toldyé, s nagy része ennek kivonata — Csokonai összes műveinek száraz lajstromát. — Csokonai összes művei kiadásában, mely egyszersmind közvetlen használatra irt kézikönyv, az életrajz-iró kötelessége megtenni e fáradságot, de olvasmányul adni faj-