Szépirodalmi Figyelő, 1861. november-december - 1862. január-május (2. évfolyam, 1-26. szám)

1862-04-10 / 23. szám

367 VÉG — Az akadémia nyelvtudományi osztályának közelebbi (ápril 7.) ülésében legelébb is az elnök­lő Kubinyi Ágoston úr jelenté, hogy elhunyt di­cső hazánkfia, gr. Széchenyi István üdvére holnap, azaz 8-án, mint az örök emlékezetű férfiúnak ha­lála napján, a helybeli plebánia-egyházban requi­em fog tartatni, melyre az akadémiát ezennel meghivja. — Ez után a titoknak olvasott Méry Etel úrtól egy beküldött értesítést Révay Miklós életéről, melyben Révaynak a beküldő leginkább származása körülményeit igyekszik tisztába hozni, s noha az életrajzi adatok szerint e nagy férfiú egy Békésről Nagy-Szentmiklósra szakadt egy­szerű kézműves fia,s az illető szerzetes­rend anya­könyve szerint „ignobilis“— értekező annak nyo­mait sejti, hogy tudósunk a turóczmegyei nagy nemes Révay nemzetségből származik le; annál­­fogva inditványt teszen, hogy az akadémia eszkö­zölje ezen vérségi kapocs további nyomozását; valamint arra is, hogy mivel egy magyar tudós társaság eszméjét, Bessenyei György „Jámbor szándéka“ után Révay karolta fel legbuzgóbban már a múlt század végén : gondoskodjék az aka­démia, hogy Széchenyi szobra mellé Bessenyei és Révay szobrai is oda állíttassanak.­­ Az ülés az indítvány első részét mellőzhetőnek véli, miután érdekes ugyan egyes életrajzírónak kinyomozni, hogy Révay a túróczi hasonnevű nemzetséggel rokon, de a tudós férfi érdeme ez által ép úgy nem nevelkedik, valamint nem csökken az által, ha egyszerű csizmadia­fi és „ignobilis“ marad; uta­­sitá azonban Méry urat tovább kutatásra; a szo­bor állítás iránti indítvány tárgyalását pedig a jövő nagygyűlésre halasztotta. — Még egy pár be­küldött munkáról ten jelentést a titoknak; egyik Bán János ur „alaprajza“ a magyar igékről, má­sik egy grammatikai értekezés. Mind­két munka valamely akad. tag ajánlata nélkül nyujtatván be, szerzők a szabályszerű beadás módjára figyelmessé tétetnek, s addig munkájok birálat alá nem megy. Végre Fogarassy János r. t. folytatta értekezését „az igeidők szabatosságáról“ — s ez­úttal a XV, XVI, XVII. század magyar leveles gyűjteményét (a R. M. Nyelvemlékekben) vizsgálva, azon ered­ményre jut, hogy a nép nyelve, az élet nyelve már e századokban s a meddig az ily emlékek a múlt­ba felnyomozhatók, ép úgy használta, gyér kivé­tellel, a perfectumot, mint ma, t. i. legtöbbször a mássalhangzós (tudott, irt) alakban szerette hasz­nálni. Azonban különbséget vesz észre a világiak és egyháziak levelezése közt, mert míg amaz in­kább a nép, az élet nyelvéhez simul a perfectu- Y E S.­ mok használatában is, emez a könyvemlékek írás­módjához hasonlít jobban. — Végül jelenté a ti­toknak, hogy a phil. törv. és tört. tudományok közelebbi ülésében, mely egyszersmind összes ülés lesz, Purgstaller r. t. és Römer r. t. fognak érte­kezni. — Gróf Keglevich Béla és Prély István urak a Kisfaludy-társaság alapitói lettek. A miskolczi­ takarékpénztár szintén e társaság alapitói sorá­ban foglalt helyet, 100 ftot készpénzben küldvén az igazgatóhoz. — A magyar írók segélyegyletének közelebb tartott választmányi ülésében a január—márcziu­s évnegyedről szóló pénztári jelentés felolvastatva­­, örömmel tapasztalá az ülés, hogy az egylet va­gyona szépen gyarapodik. Új alapítóvá lön a pécsi takarékpénztár, 200 fttal; a homonnai casino pe­dig azon nyilatkozattal küldött be 12 ft. évdíjat, hogy mihelyt közgyűlést tartania megengedtetik, szintén az alapítók sorába lép. — Az egylet ja­vára rendezendő sorsjáték iránt is remény van nyújtva felsőbb helyről. — Hunfalvy Pál „Magyar nyelvészete“ a mostani VI-dik füzettel, megszűnik, az­az átvál­tozik az akadémia nyelvtudományi bizottsága közlönyévé, Hunfalvy további szerkesztése s ily czím alatt: „Nyelvtudományi Közlemények.“ Ha­sonló külterjedelem és még gazdagabb tartalom mellett, ára tetemesen leszáll : 5 ft. 25 krajczárról 3 forintra évenkint, úgy hogy a magyar nyelvnek minden barátja — s ki ne volna az közöttünk! — megszerezheti. — A debreczeni dráma-esőben nem volt kö­szönet. 31 darabból egy sem vált ki. Pedig szint­úgy esett, mégis mind elesett. Szomorú ez eset. — E hó elseje óta megjelenik:,,Virágcsokor.“ Szépirodalmi, művészeti és divatlap a haza haja­­donainak. Szerkeszti Flóra. Kiadja Wodianer. Csinos alak és tartalom. — Figyelmeztettük volt a közönséget Guz­man Dénes „Posta-zsebkönyvére.“ A munka im­már megjelent, s noha sajátkép postakezelők szá­mára van írva, de a nagy közönség is feltalálja benne, a­mit postai dolgokról tudnia szükséges, s mi által elkerülheti, hogy örökké egy vagy más szabályba ütközzék s a miatt lakoljon postai kül­dések alkalmával. Kár, hogy a szerző távollévén a nyomtatás helyétől, maga nem javította köny­vét; az ily munkáknál mindenek fölött correctség ajánlatos, nevekben, számokban stb. — Ara csak 1 forint.

Next