Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-07-24 / 12. szám
Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői ütés 3 pipautcza sarkán 11-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva , vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók . Egyetem-utcza 4-ik szám. Julius 24-én 1862. I1-dik évfolyam. ~ SZÉPIRODALMI FIGYELŐM. második félév, l£-ik szám. KÉT Ó-SZÉKELY BALLADA. A kiket a népköltészet érdekel, alkalmasint emlékezni fognak ama két ó-székely balladára, amelyek egyikét Nagy Lajos közlé a Kolozsvári Közlönyben, a másikat pedig én a Budapesti Szemlében. Amazt Erdélyi egy egész czikkre méltatta, emettől a magam részéről szintén nem sajnáltam a szót Mindkettő nem mindennapi figyelmet keltett és méltán, mert mind aesthetikai, mind másnemű tekintetekből olyanok, hogy népköltészetünk legritkább jelenségei közé tartoznak. Valami oly nemű zamat érzik rajtuk, mint a Percy-féle ó-angol balladákon, miért bátran reájok illeszthetni az ó-székely ballada tisztes czímét. Sokszor gondoltam, ha én legalább vagy harmincz ilyet összegyűjthetnék. Bizonyára gazdagítanám irodalmunkat annyi, ha nem több, jó balladával, mint amennyit műköltészetünk fel bíz mutatni. De híjában minden fáradságom, ha ugyan fáradságnak lehet nevezni oly nemű kutatást, amelyhez idő és eszközök egyaránt hiányzanak. Az óhajtott és remélt harmincz számot még háromig sem vihettem föl. Azonban egyszer másszor csak cseppen valami. Ime két új ó-székely balladát van szerencsém bemutatni, nem ugyan a magam, hanem, ami egyébaránt tökéletesen mindegy, a Kriza János székely népköltési gyűjteményéből. De mielőtt ezt tenném, nem lesz fölösleges egy pár szót szólanom magáról a gyűjteményről. Kriza még 1840 körül kezdette meg a székely népdalok és mesék gyűjtését, tehát oly időben, midőn ilyesmivel nálunk tüzetesen senki sem foglalkozott. Egy pár év múlva, 1843-ban, aláírási ívet is bocsátott ki „Vadrózsák“ czíme alatt megjelenendő gyűjteményére. Kevés részvét mutatkozott, a terv dugába dűlt. Midőn 1846-ban a Kisfaludy-társaság megindító gyűjteményét, Kriza újra hozzálátott a gyűjtéshez, remélve az ügy iránt fölébredt érdekeltségben. Azonban részint a közbe jött forradalom, részint hivatalos foglalatosságai megakadályozták gyűjteménye rendezésében és közre bocsátásában. Ezelőtt három évvel, gr. Mikó Imre felszólítására, újonnan, harmadszor is neki kezdett a gyűjtésnek. A gróf maga is nagyban elősegítette a vállalatot, mert feles számú népmesét és tánczszót gyűjtetett számára, s egyszersmind nagylelkűen elvállalta a kiadás költségét. A gyűjtemény első kötete, mely mintegy 30—35 nyomott ívet tesz, e folyó évi mártius elején már sajtó alá ment, s az ősz folytán alkalmasint meg fog jelenni. Az eső kötetet egy második fogja követni, mely leginkább népmeséket tartalmaz. Nagy részt ismerem e gyűjteményt, s oly gazdagnak és sokoldalúnak találom, hogy egy pár pontban a Kisfaludy-társaság által kiadott Erdélyi-féle gyűjteményt is felülmúlja. Kriza szélesebb körben gyűjtött, mint eddigi gyűjtőink; nem elégedett meg a balladák, dalok, mondák és népmesék gyűjtésével, hanem egyébre is kiterjesztette figyelmét. A tánczszók, találós mesék, népsajátságok, minők a szólásmódok, szokások, ünnepélyek, babonák, család-, hely- és állatnevek, neve-