Szépművészet 2. (1941)
1941 / 1. szám - Balás-Piri László: Az új német építészet
AZ ÚJ NÉMET ÉPÍTÉSZET mostani háború kitörésének előestéjén egy éjfélig tartó minisztertanácson az egyik francia miniszter kesernyés mosollyal jegyezte meg, hogy „Franciaországnak választania kell a rend és a szabadság között, mert Franciaországban van egyéni szabdság, de nincs fegyelmezett rend. Ahhoz pedig, hogy a háborúban helyt tudjon állni, a dolgoknak éppen megfordítva kellene lenniök." A fegyelmezett rend és az egyéni szabadság sorskérdése azonban nemcsak Franciaország legmélyebb problémája, hanem az utóbbi két évtizedben világproblémává terebélyesedett. Különösen hangsúlyt kap ez a nehéz és kényes kérdés Németországban, ahol a fegyelmezett — mondhatnánk önfegyelmező rend minden eddigi példát fölülmúló katonai és gazdasági téren éppen úgy, mint a szellemi élet területein. A probléma feszítőereje a háború hónapjai alatt természetesen csökkent, előtte azonban elevenen élt a lelkekben és még hatalmasabban fog előtérbe lépni a háború befejezése után, amikor ki kell kristályosodni a népek új, tartós életformáinak. Annak ellenére, hogy a nemzeti szocialista rendszer az elmúlt hét évben hallatlan erőfeszítést tett a belső fegyelmezett rend megvalósításáért, nem hagyta figyelmen kívül, különösen a szellemi élet területein az egyéni szabadság kényes szempontját sem. Kérlelhetetlen eltökéltséggel nyúlt ugyan bele a kaotikusan örvénylő szellemi életbe. Gátat emelt a nemzet lelkiségére káros irányok további szétáradása ellen és a liberalizmus individuális kinövéseit bátor kézzel lenyesegette. Nagyon jól tudta azonban, hogy a szellemi élet terén hozott intézkedések mindaddig hideg paragrafusok és az egyéniséget fojtogató megkötöttségek maradnak, amíg a nemzet ezer sebből vérzik és a létproblémák nincsenek gyökeresen orvosolva. A belső rend kiépítése tehát az élet valamennyi vonalán egyidőben kezdődött meg. A szociális bajok gyógyításával, a társadalmi ellentétek kiküszöbölésével, a gazdasági javak aránytalan elosztásával, egészséges összhangba hozásával, a nemzeti és faji öntudat fölszításával olyan légkört igyekezett teremteni, amelyben a művészek előtt ne az élet sebei tátongjanak, hanem a lét természetes szépsége lépjen előtérbe. Képzeletüket ne a maró pesszimizmus indítsa torzításokba, hanem a jobb jövőbe vetett hit hevítse nemes és szép alkotásokra. A fegyelmezett rend helyreállítása után a nemzeti szocialista rendszer elérte azt a megfelelő légkört, amelyben a művészek időt álló művek megalkotásához foghattak és megvethették az alapját egy új művészeti fejlődésnek. Különösen nagy lendülettel indult meg az építészeti tevékenység. Ennek oka a nemzeti szocialista világnézetben keresendő, amely maga is építő jellegű és nem társadalmi osztály, hanem az egész nemzet közösségének szempontjait felölelő eszme. Az építészektől nemcsak művészi felfogású paloták, templomok és egyéb nagyszabású középületek alkotását kívánja meg, hanem végső fokon arra törekszik, hogy minden embernek, akár a legszegényebbnek is higiénikus és egyben művészi ízlésű otthona, munkahelye legyen, megfelelő számban álljon rendelkezésére a tudását fejlesztő iskola, főiskola vagy egyetem, a lelkét nemesítő és az ízlését csiszoló színház, zeneterem, filmszínház és kiállításhelyiség, az egészségét védő kórház, üdülőtelep és erőlétének fenntartásához a legkisebb faluban is meglelje a sportolás lehetőségét. A nagyvárosokban éppen úgy, mint a legeldugottabb falvakban a párt is építtet óvodákat, a fiúknak, lányoknak otthonokat, a felnőtteknek klubbot helyettesítő párthelyiségeket, ahol a könyvtár mellett színpadi-, film- és egyéb előadások tartására is megvan a lehetőség.