Szépművészet 2. (1941)

1941 / 10. szám - Dercsényi Dezső: Nagy Lajos ikonográfiája

gótikus trónon ülő, jobbjában liliomos kormánypálcát, baljában országalmát tartó, fiatal, dúshajú, csupasz állú, liliomos koronát viselő alakot ábrázol. A pecsét lényegesen egyszerűbb, mint Róbert Károly utolsó, harmadik nagy pecsétje, egyedül csak a trón kiképzése gazdagabb, de hiányoznak az előlapon alkalmazott cí­merek, a hátlapon pedig Róbert Károly pecsétjének elegánsan rajzolt sárkányai. Ismerjük a pecsét készítő­jének nevét is, amit egy 1344. évi oklevél őrzött meg számunkra. A pecsétet Csói Sebestyén fia, György mester véste, akit munkája fejében gazdag adományban részesít a király. Nagy Lajost, illetve megkoronázását ábrázolja az esztergomi káptalan XIV. századi pecsétje, — mely Varjú Elemér szerint kevéssel a koronázás után, tehát még 1342-ben készült.­ A pecséten az esztergomi érsek — Telegdi Csanád — teljes főpapi díszben a ki­rály fejére készül helyezni a koronát. A király itt is liliomos kormánypálcával, dúsan leomló hajjal, fedetlen fővel, vállaira boruló hosszú palásttal — mellyel a mű­vész a szentistvánkori koronázási palástot akarja jel­képezni — jelenik meg. A jelenetet az esztergomi bazilika sematikus képe zárja el. Érdekes a pecsét felirata : jobbról a király mellett REX VNGARIE, balról a főpap mellett ARCHI EP(ISCOPV)S ST(R)IGONIEN(SIS). A pecsétmetsző nyilvány nem tartotta elegendőnek a királyi és főpapi jelvényeket a két alak felismerésére, vagy talán megrendelőjének utasítására a pecséten is ki akarta fejezni az esztergomi érsek király koronázó jogát. Nagy Lajos fiatal­kori képét őrizte meg számunkra Újbánya pecsétje. A hatszögletű pecsét — melynek ezüst pecsétnyomóját a Történeti Múzeum őrzi — azt a jelenetet ábrázolja, amint Nagy Lajos koronáját felajánlja Szűz Mária térdén álló kis Jézusnak. Mária gótikus trónszerű építményen ül, dúsan leomló ruhában, fejét korona és glória díszíti. A térden álló kis Jézus jobbjával megáldja az előtte térdelő, koro­náját felajánló királyt. Nagy Lajos itt is szakálltalan arccal, vállaira leomló gazdag hajjal, díszes palásttal jelenik meg. Feje fölött mondatszalag: LUDOWICUS. A pecsét — melynek stílusát Balogh Jolán jogosan tartja francia eredetűnek­ — Lengyel László város­bíró 1348. januárjában kiadott oklevélen jelenik meg először. A bécsi állami levéltár őrizte meg számunkra Nagy Lajos második nagy pecsétjét, melyet, mint már említettük, 1363-ban metszetett, Varjú Elemér szerint szintén udvari pecsétmetszőjével, Csói Sebes­tyén fiával, György mesterrel. Ez a pecsét már lényegesen gazdagabb, mint első pecsétje. Igen szép, gótikus fiálékkal gazdagon díszített trónon ül a király, vízszintesen csíkozott olasz szabású ruhában, baljában országalma, jobbjában liliomos kormány­pálca. Fején háromágú liliomos korona, alóla kibugy­­gyan és egész válláig leomlik gazdag göndör haja. A trón mellett heraldice jobbról a pólyás, liliomos, balról a kettőskeresztes címerpajzs. Ezt a második nagy pecsétet majdnem húsz esztendőig, haláláig használta Nagy Lajos. Az eddig felsorolt pecsétek Nagy Lajost még fiatalkorában ábrázolták, ami érthető, hiszen leg­utóbbi pecsétje is alig 37 éves korában készült. Uralkodásának második feléből ránkmaradt ikono­gráfiai emlékek már a szakállas, a hadjáratoktól, kül- és belpolitikai problémáktól megkeményített arcú uralkodót ábrázolják. E sorozat, melynek 1370-től egészen a haláláig terjed, a lengyel királyi nagy pecséttel veszi kezdetét. A pecsét kétségtelenül a fentebb leírt második nagy pecsét mintájára készült, attól csupán egysoros feliratában és a kettős kereszttel díszített pajzs helyett alkalmazott lengyel sasos címerű pajzzsal tér el.­ E heraldikai eltérések mellett ránk nézve fontosabb, hogy a király arca, melyet dús szakáll övez, tisztábban kivehető a pecséten. Az eddi­giekkel szemben Nagy Lajos arca teltebb, öregebb, az egész alak tartása fáradtabb benyomást kelt. Nagy Lajos uralkodásának utolsó évtizedére esnek a legfontosabb ikonográfiai emlékeink, melyek már a nagy művészet eszközeivel is megörökítik a nagy király alakját. Az oxfordi kódex, a Képes Krónika, a paduai freskó és végül a Zárai Szent Simeon szarkofág készülésének ideje mind az uralkodásnak utolsó évtizedére esnek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a felsorolt emlékek mindegyikén Nagy Lajos szinte vezető szerepet játszik, tehát elsőrendű fontosságuk van ikonográfiai szempontból is. Az oxfordi Bodegan library-ban őrzött pseudo Aristoteles kódex a Secretum secretorum első lapját díszítő iniciáléban egyértelműen Nagy Lajost látja a kutatás. Hoffmann Edith­, aki a kódexet felfedezte, már rámutatott erre a tényre, amit a király kezében lévő pajzson látható koronás sisakból kiemelkedő patkót rágó strucc, herealdikailag is kétségtelenné tesz. A király alakja nyúlánk, fiatalos, arcát gyenge szakáll fedi, jobbjában jogart, baljában címeres pajzsot tart. Arca kifejezéstelen, hideg és egyáltalában nem felel meg annak a képnek, amit Európa első lovag királyáról, a magyar nagyhatalom megalkotó­járól magunknak elképzelünk. A helyes magyarázatot Zichy István gróf adja,­ aki felhívta a figyelmet arra, hogy a könyv maga a király számára írt király­tükör az uralkodó életének és az uralkodás szabályai­nak foglalata. A miniatűr tehát, mivel a könyv Nagy Lajos számára készült, a szövegkezdő iniciáléba egy király alakját festette, melyet felruházott Nagy Lajos címerével, de az iniciálétól hiába is várjuk a király 240

Next