Szociológia 1974

4. szám - Tanulmányok - Papp Zsolt: Magánérdek, osztályérdek és közvetítő mechanizmusaik

TANULMÁNYOK MAGÁNÉRDEK, OSZTÁLYÉRDEK ÉS KÖZVETÍTŐ MECHANIZMUSAIK1 „A polititikai gazdaságtan bírálatának alapvonalaidban PAPP ZSOLT Az érdek mint magánérdek történetileg újszerű minőségként jelenik meg a „klasszikus” kapitalizmus árutermelő és csereszerkezetében. Viszonykategória, tartalmi meghatározottságát az a tény nyújtja, hogy a társadalmi munka megosztása folytán egy társadalmi csoport — általánosságban: integráció — más csoportokat és integrációkat befolyásolva, azokat meghatározott össze­függésekbe vonva jut el saját céljai megvalósításához és szükségletei kielégí­téséhez. Oly módon, hogy eközben más csoportok felé irányuló elvárásainak is — bizonyos mértékben és formákban — eleget tesz. A jelenség e formájában persze kevéssé sajátszerű, még kevésbé újszerű. Mégis, szolgáltat olyan kate­gória-együttest, amely kiindulópont lehet a magánérdek történeti specifiká­ciójához. Mindaz mármost, ami az elkülönülő társadalmi tevékenységek megfeleltetését, a tevékenységek cseréjének lebonyolítását elősegíti: intéz­ményrendszer, amely — egyebek mellett — szabályok, normák és értékek életre hívásával teremti meg a kölcsönös magatartáselvárások kommunikációs fórumait. Kérdésünk ezúttal: a vizsgált időbeli relációban milyen jellegű eszközök — intézmények, „együttműködési módok” — közvetítik az egyes társadalmi csoportok sajátos céljainak mások által történő tudatosítását és el­fogadását, továbbá, hogy ezek a közvetítések mennyiben és miképpen kerül­nek ki az egyének és összességük indítékai és kontrollja köréből, illetve, hogy mennyiben tehetők tudatossá. A kapitalizmus — durván — kétszáz éves tör­ténete ebből a szempontból egy fejlődési sort, egy fejlődési logikát mutat, s ez a dolgozat e „logika első nagy korszakának bizonyos szimptómáit kísérli meg — Marx idevágó fejtegetései alapján — rekonstruálni. 1. A magánérdek és a tevékenységek cseréjének kényszere Az árutermelő és piaci gazdálkodás kialakulásával létrejön a társadalmi szükségletek kielégítésének közvetett módja. E közvetettség abból adódik, hogy a szükségletek rendszere tárgyiasulását és terjedelmét a társadalmi munka megosztása folytán mások termelésében, annak határaiban leli meg. A tár­sadalmi munkamegosztásnak alávetett termelés, illetve a termékek elkülönülő birtoklása határozza meg, hogy mennyiben, milyen mértékben elégíthető ki a szükséglet. Ebben a helyzetben tehát a termelés — változatlanul — az „ön­hasznú” szükséglet kielégítését célozza, csak éppen közvetlenül nem érheti el célját, mert a szükségletet kielégítő termék más munkájában lát napvilágot. Ismeretes, hogy — Marx felfogásában — az egymásra cserélődő áruk külön­böző használati értékben tárgyiasult munkák, azaz a szükségletek különböző 1 Szociológia 48 7

Next