Szociológia 1978

3. szám - Tanulmányok - Papp Zsolt: Konszenzus eszmény és „tervezetttömegdemokrácia”

TANULMÁNYOK PAPP ZSOLT KONSZENZUS-ESZMÉNY ÉS „TERVEZETT TÖMEGDEMOKRÁCIA” Mannheim Károly útja a szociológiához a harmincas években* Mit állított a tudásszociológia, ami a húszas évek német polgári eszmetörténetében abba a rendkívüli helyzetbe hozta, hogy egy diszciplína — a „nagy tradíció” értelmében vett filozófia egyúttal egy történeti korszak múlandóságához fűzhetett reményeket? 1.Az elméletek és világnézetek közötti választás lehetetlenségét, 2. az elméletek és mentalitások „önmagukon túli” meghatározottságát, „létbeágyazottságát”, 3. az el­méletek és mentalitások „egzisztenciális felbonthatóságát”, azt hogy hozzárendelhetők valamilyen társadalomtörténeti korszakhoz és annak megfelelő csoportjaihoz. Histori­­zálás, létbeágyazás, funkcionalizálás — az eredmény Mannheim esetében a szellem­­történeti vizsgálódás nézőszögének radikális átcsúszása az „egyáltalában vett létről” a „a mindenkor adott konkrét létre” és összetevőire. Ez az átcsúszás nem azt jelenti tehát, hogy egy meglevő nézőszögbe újabb vizsgálódási objektumok kerülnek be, hanem hogy magát a nézőszöget kell lecserélni. Mannheim a tudás- és megismerésfajtákat azonosította az ideológiával,­­ amivel persze marxista szempontból nem lehet egyetérteni, eltekintve attól, hogy kiváltotta Robert J. Merton és Kari Popper rosszallását, lévén utóbbiak a megismerés helyességét biztosító interszubjektív kritériumok keresői,­­ ám ezzel a „csuszárvágásszerű” azonosítással annyit mindenképpen elért, hogy a filozófia helyett a szociológia, mégpedig egy a német hagyományoktól eltérő szociológia relevanciájáig jutott el. Látni fogjuk, hogy Mannheim munkásságának következő időszaka nem is egyszerűen az új diszciplína megalapozása, hanem az állandó küzdelem a német filozófiai klíma kontemplativitásának és nyelvi kifejezéskészletének levetkőzéséért. Vegyük most szemügyre egy tanulmányát, amely 1928 őszén hangzott el előadásként Zürichben a hatodik német szociológiai kongresszuson. Mondanivalója bizonyos értelemben túlmutat az 1929-es „Ideológia és utópia” korszakösszegző megállapításain és az új mannheimi *Az alábbi írás­­ része egy nagyobb, a német polgári társadalomelméleti gondolkodás korszak­változásaival foglalkozó dolgozatnak - illusztratív-kompilatív áttekintése a dolgozat tengelyébe helyezett Mannheim Károly gondolati fordulatának, a filozófusként „felnőtt” Mannheim tudás­szociológiai korszakát követő politikai-szociológiai gondolatirány megtalálásának. E fordulat előz­ményeiről, Mannheim filozófia-képéről, tudásszociológia-, ideológia- és hamis tudat-értelmezéséről ld. Papp Zs.: A tudásszociológia korhozkötöttsége. Gondolatok egy Mannheim-képhez. Szociológiai Füzetek 1976/12; Látszat és legitimáció. Ideológiaértelmezések a tudásszociológiában és a kritikai elméletben, Világosság 1977/10-11. Gábor É.: Adalékok a fiatal Mannheim portréjához, in: A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn, Kossuth Könyvkiadó 1977.­­ A dolgozat egészének kérdésfeltevé­séhez Papp Zs: A filozófiától a szociológiáig? Egy problémafelvetés a német polgári gondolkodás­­történet vetületében, Szociológia 1978/1.

Next