Természet 3. (1871)

A csillagok színváltozásáról. Levél Kossuth Lajostól

A csillagok színváltozásáról. LEVÉL*) 1 KOSSUTH J­AJOSTOL. Kedves Barátom! Turin. Febr. 21. 1871. Bocsánatot kérek, hogy későn válaszolok. Rémületesen erőt vett rajtam az idegesség. A gondolkozás akkint hatott reám, mintha kalapácscsal vernék agyamat. Aludni nem tudtam. Veszteg maradnom nem lehetett. Mindig futnom kellett mint Ahasverusnak. Pedig én nem űztem el a kereszt terhe alatt ros­kadozó Krisztust. Inkább én vagyok az elűzött nehéz kereszttel öreg vállamon. Életnek hívják. Nagyon nehéz kereszt. Ily lelki állapotban nem szeret az ember írni. Ugrál az Írótól az újak között. — No de már kissé nyugodtabb vagyok. A kimerülés nyugalma. Tehát megpróbálom az Írást. Talán rajtam is meg­történik a mi Sz.­Dénesen, midőn fejével hóna alatt útnak indult. Csak az első lépés volt nehéz. Kezdem oly tárgygyal, a minővel ha foglalkozom akként szokott reám hatni, mint a „brandy and water“ az angolra „Ra­ther refreshing.“ Azt kérdi ön, hallottam-e hogy a Jupiteren színváltozások észleltettek s minek tulajdonítható e tünemény? Bit én nem hallottam felőle. Igaz, a Bureau des Longitu­ *) Nagy hazánkfiának ezen igen becses levele, a következő sorok kísé­retében küldetett be e lap szerkesztőjéhez : Tisztelt szerkesztő úr ! Pest, 1871. Május 2-án. Az ide mellékelt levél egy czikknek köszöni létrejöttét, mely „Változások Jupiter felületén“ czím alatt jelent meg ön becses lapjában a múlt év vége felé. Miután engem is érdekel a csillagászat, és tudván hogy Kossuth Lajos a termé­szettudomány minden ágával, kiválólag pedig a csillagászattal foglalkozik, bátor voltam őt felkérni, közölné velem nézetét ezen igen érdekes tünemény felett. A nagy száműzött szíves volt kérésemnek eleget tenni, mely alkalommal oly gyönyörűen világította meg — az ő csudálatos átlátszó és könnyen érthető modorában — az égitestek színezeteinek okait, hogy én indíttatva érzem magamat engedelmét kikérni a levél közzétételére. A honatya végre szives volt kérésembe beleegyezni és én valódi szolgálatot vélek tenni lapja olvasóinak és azon magasztos ügynek — a természettudománynak — mely­nek ön oly buzgó, oly bátor zászlóvivője, midőn én ez értekezletet önnek közzététel végett lapjában, ezennel átküldöm. Őszinte tisztelője Mednyánszky Sándor. „Természet“ 1871. 10-dik szám. 10

Next