Természet 6. (1874)

1874 / 21. szám - Morgenstern H. Stefanovits János után: A Tisza vidékének és a bánságnak kiszáritása

Különfélék. A Tisza vidékének és a bánság­nak kiszárítása. Előadás, melyet a bécsi cs. kir. földrajzi társaság 1874. ápr. 28-iki gyűlésén tartott V i­­­o v o i Stefa­novics Ján. Bécs, Gerold Károly fia. (Német nyelven.) Hazánk sorsára és virágzására nézve alig van fontosabb érdek mint az, hogy a Tisza alsó vidékei, melyeknek ter­mészeti termékenysége oly kiváló, biztosíttassanak az emberi műveltség részére. Különösen u. n. Tiszaszabá­­lyozás óta kétség támad azon, hogy valóban birtoka-e Európa gabonás kamarája a bánság, az embereknek, annyira koc­káztatják a folyók ára­dásai a földműves fáradozásainak eredményét. Elég e tekintetben az utolsó évek szomorú tapasztalataira utalni. A szabályozás által termé­szetes árterétől megfosztott folyónak vizei átszivárognak a gátakon, ha azokat áttörni nem képesek és a föld árja sok mértföldnyi távolságban a folyótól, tönkre teszi a gazda remé­nyeit. Azon haszon, melyet a folyótól közvetlenül nyert földek művelése hoz, elenyészik azon károkhoz képest, melyeket a bir­zalmuktól meg­fosztott vizek egyebütt okoznak. A szabályo­zás elvonta a Tiszától azon területe­ket, melyekre magas víz idején kiönt­­­hette bőségét, minthogy azok a kör­nyező vidékeknél alacsonyabban fe­küdtek, de nem gondoskodott arról, hogy a folyó útjának arányos megrövidítése, tehát a vizek esésének gyarapodása által helyre­állítsa az egyensúlyt. A Tisza áradásai, különösen a Körös és a Maros torkolatától kezdve öltenek nagy mérvet. Az előbbinek három ága, melyekhez az Ér és a Berettyó is járul, Erdély nyugati párkányhegységének vizeit gyűjti medrébe; az utóbbi vízkörnyékéhez tartozik a felföldnek fele. Ezen hatal­mas vizeknek a nyugati parton nem felel meg egyetlen nagyobb mellék­folyó sem. A Tisza szolnoki könyö­kétől kezdve, 1200­0 mfdnyi terület vizei szorítják medrét nyugatra. Ezen nyomást a jobb parton semmi sem ellensúlyozza. Természetes tehát, hogy a Tisza medre, mely távolról sem tartozik a kifejtett medrekhez, folytonosan a jobb part felé szorul. A meder ezen változását elősegíti még a bánságban uralkodó heves délkeleti szél. Ezen tényezők együttes működése végveszélylyel fenyegeti a Tisza jobb partján épült városokat: Csongrádot, Szegedet, Zentát stb. A baj okainak felismerése által Stefanovics ki is akarja mutatni azon eszközöket, melyek a nagy víztöme­geknek lassú lefolyása által származó veszélyeket elhárítják. Ezek első­sor­ban a folyó útjának rövidítése, tehát az esésnek és ennélfogva a gyorsa­ságnak is nagyobbítása és másodszor a balpart vizei túlnyomóságának megszüntetése természeti eszkö­zökkel. Tényleg annak oka, hogy majd évenként oly terület, mely Magyar­­országnak 6-od részét képezi, és melynek dús termőfölde a föld leg­jobb búzáját hozza elő, a vizeknek martaléka lesz, az hogy a Duna szo­­rulatai a vaskapunál, nem engedik az Alpokról és Kárpátokról ömlő ned­vesség gyors lefolyását. Plocsánál 700-nyíre, a Kazánnál

Next