Természet 9. (1877)
1877 / 7. szám - Dr. Szontágh Miklós: A szepesi Tátra éghajlata és a havasi levegő befolyása az emberi szervezetre
zona, Holicza és az Ördög lakadalma havasokig, melyek mintegy 4 mértföldnyi távolságuk miatt a déli szelet nem tarthatják fel ugyan, de megtörve és hevét mérsékelve hozzák át Új-Tátrafüredre mint kellemes tavaszi szellőt. Ezen fekvésnek még azon további előnye is van, hogy a délnek néző sima lejtőzeten a nap viszonylagosan korán kél és későn nyugszik, s a talajt kellőleg átmelegíti s hogy a völgyből felszálló vagy a havasokról lemenő köd a nyílt lejtőn hamar elvonul s soha meg nem állapodik, mint azt a lapályon s kivált havasi völgyekben tapasztalhatjuk. Érdekes továbbá még azon jelenség, hogy midőn a völgyben erős éjszaki szél fúj, Új-Tátrafüreden rendszerint szélcsend uralkodik; csak ha e szél viharrá fejlődik, s a gömöri hegyekre (a Királyhegy csoportra) ront, akkor az innen összeverődve, mint délről jövő hűvös légáramlat érezhető. De mindezen jelenségek vajmi ritkák és mérsékeltek. A szepesi Tátra enyhe éghajlatának van még egy oki tényezője, melyet tudtunkkal Európában sehol sem lehet találni. E kizárólagos sajátság abban áll, hogy az egész Tátrán glecserek nem lelhetők, bár egyes kiváló csúcsai 2653 méternyi magasságig emelkednek. E szerint tehát a glecseri levegő káros behatásától is mentek. A Tátra éghajlatát egyformává teszik még azon számos tényezők, melyek mint rész melegvezetők szerepelnek; ilyen a talaj s mind az ami rajta nő. Képzeljünk e talajon egy függélyes átmetszetet, mint aminőt a fövenygödröknél tényleg találhatunk is. E feltárt helyeken a következő rétegeket láthatjuk: Legalul fekszik a gránit tömör alapzata, mely jó melegvezető. Ezen durva görgeteg fekszik ugyan ebből az anyagból, mely, minthogy hézagaiban levegőt is tartalmaz, már roszabb melegvezető. Azt mindinkább kisebbedés elmúló törmelék, s föveny követi, melyet humusz- föld s végre félig korhadt növényrészek néha egy lábnyi magas tömör rétege fedi, mit a természetben azon veszünk észre, hogy üres kongás hallatszik lábunk alatt, s a föld, melyre lépünk, ruganyosnak érzik, jeléül annak, hogy organikus rétegen állunk. Csak e felett leljük a növényi életet: a mohok puha vánkosait, az áfanyák és hangák sűrű bozótjait, s végre a mérföldekre terjedő fenyőerdőt. Tehát