Turán. Magyar néprokonsági szemle 24. (1941)
1941 / 3. szám - Betti Alver: A színház. Fordította: Képes Géza
160 köztudatába, hogy a volt Habsburg-monarchia hadseregében a gyalogos katonának is a ballábával kellett kilépnie, ha elhangzott az „indulj!“ vezényszó. S bizony nagyon megmosolyogták azt az újoncot, aki ilyenkor a jobblábával lépett ki. A baloldali közlekedés azonban, minden célszerűsége ellenére, mégis megszűnt, noha hosszú évszázadokon át nemcsak a járművek az utakon, hanem újabban a kétvágányú pályákon már a vonatok is a baloldali sínpáron futottak. Megszűnt a baloldali közlekedés, mert az árja jobboldalú mozgásszemlélet a turáni baloldaliság ellen addig tiltakozott, míg végre a baloldali közlekedést nálunk is a jobboldali közlekedés váltotta fel. A nagy átalakítást és a tekintélyes költségeket igénylő új közlekedési rendszer megvalósítása 1941 nyarán az országban, majd november 9-én budapesten is megtörtént, mert Európa kellős közepén nem maradhattunk továbbra is a baloldali közlekedés szigete. Amikor azonban meghoztuk az áldozatot és amikor ősi kultúránk egyik sok célszerűséget mutató közlekedési rendszerétől önként búcsút vettünk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a Duna-medencében állandó hont alapító őseink igen fejlett kultúrát és igen sok kiforrott rendszert hoztak magukkal. Mindezt ősi vallásunkkal együtt azonban feladtuk és a Nyugattól fokozatosan sok mindent vettünk át. Végre baloldali közlekedési rendszerünket elcserélve a nyugateurópai jobboldali közlekedési rendszerrel, igyekeztünk mennél tökéletesebben hozzásimulni ahhoz a nyugateurópai kultúrához, amelyet őseink egy évezreden át, különösen a töröktatár veszedelem idejét oly sokszor védtek meg. Ma is védjük Nyugat- Európát a Kelettel szemben, s huszárjaink az ukrajnai utak baloldala helyett azoknak jobboldalát használják. Feladatunk mindent, ami ősi volt s meghoztunk minden áldozatot, hogy Európa igazságos újjászervezésében résztvehessünk. De ennek fejeiben joggal remélhetjük, hogy jutalmunk se marad el. nemes-Jedinai Zsuffa Sándor A SZÍNHÁZ Betű Átver Világ, vénhedt világ! te ócska színház! Ezjei dűltek az oszlopaid, cl. Kaszás alak, kürtökalapba — nincs más néző, csak ő — a játékra figyel. Torz párbeszédek! Bárgyú színdarab: ifjú isten Pszichét ölelve reszket. A zsarnok vért iszik s a színfalak új s új világbirodalmat jeleznek. De trónok tűnnek s ősi városok; pár nap virrasztja a holt zsarnokot s kórház árnyán görnyed Psziché, szorongva. Felőröl mindenket e színdarab, de könnyed és tündöklő-szép marad a természet: örök nagy primadonna. Észtből fordította: Képes Géza