Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 6. (1905)
1905 / 6-8. szám - -a A.: Az amerikai arany-lile vándorútja
305 Amasis ráparancsolt Bias-ra, hogy az áldozati barom legjobb és legrosszabb részéből küldjön neki húst. Bias kivágta a nyelvet és elküldte, jelképezni akarta, hogy a nyelv okozhatja a legnagyobb jót és a legnagyobb rosszat. Tőle kérdezte valaki, melyik a legártalmasabb állat. Azt felelte rá: „Vadba’ a zsarnok, szelídbe’ a hízelgő.“ Meglátva egy az útfélen heverő kardot, így szólt: „Ki vesztett el vagy kit vesztettél el?“ Istentelen népséggel utazott, akik, mikor veszedelembe jutott a hajó, az istenekhez folyamodtak. „Hallgassatok, szólt, még megtudják, hogy ti is a hajón vagytok“. Egyszer valami istentelen ember tudakolta tőle, mi a kegyesség? Rá se hederített Mikor hallgatása okát firtatta, így szólt: „Hogyne hallgatnék, mikor olyanról kérdezősködöl, amihez semmi közöd.“ Bias halálra sententiázott valakit, de megkönnyezte. Mikor mondták neki, hogyan, hogy el is ítéled, meg is siratod, így szólt: „Az emberi természetnek részvéttel, a törvénynek pedig bírói ítélettel tartozom“. Periandrostól kérdezték, mi a legnagyobb a legkisebben „A jóravalóság, úgymond, az emberben.“ Myson egyszer Lakedaimonban, mikor egész magában volt egy pusztaságon, nevetett. Véletlenül valaki rajta érte s tudakolta tőle, hogyan, hogy kaczag, pedig senki sincs vele. — „Épp azért“ — felelte. Anaciarsis azzal számolt be a skytha királynak görögországi útjáról, hogy a hellének mindnyájan foglalkoznak valamiféle tudománynyal, csak a lakedaimoniak nem. De okos szót csak ezekkel lehet váltani. Ugyanő csodálkozott, hogy a görög művészek pályáznak ugyan, de a nem-művészek a pályabirák. Azt is csodálta, hogy a görögök kis poharakkal kezdik az ivást és mikor torkig vannak, nagyokkal folytatják. Kérdezték tőle, divat-e a fuvola Skythiában? „Nem, úgymond, de a szőlő sem.“ Ezt is Anacharsis mondta: „Mikor a rendes kancsódba bort elegyítesz ... az első pohár egészség okáért megy le, a második még élvezet, a harmadik tobzódás, az utolsó kész őrjöngés.“ Valami attikai szemére vetette skytha voltát. „Úgy úgy, mondá, nekem hazám a szégyenem, de te hazádnak vagy a szégyene“. Azon is fönakadt, hogy a hellének törvényt hoztak a verekedőkre, az athlétákat meg fizetik, amiért eldöngetik egymást. Kérdezték tőle, mi az oka az emberek örökös szomorkodásának? Így fejtette meg: „Mert nemcsak a maguk baján, hanem mások előmenetelén is búslakodnak.“ Egyik ivó czimbora egy mulatságon meglátta Anacharsis feleségét. Meg is jegyezte rá : „Ejnye, Anacharsis, de csúnya feleséged van!“ „Magam is úgy látom ám, felelt Anacharsis, de hogy szebbnek lássam — te meg gyerek tisztán add azt a bort“. Kleobolos ajánlja: „Asszonyt, magadhoz valót végy, mert ha fönt kereskedel, azok az urat és nem a rokont adják veled szembe.“ Ugyancsak ő mondja: „Az asszonyt meg ne porold mások előtt, de ne is járj túlságosan a kedvébe. Az nem vezet jóra, ez meg valósággal elkapatja.“ Demokritásnak mondta valaki, szálas ember létére hogy vehetett el egy olyan csöpp asszonyt. Amire ő így szólt: „A rossz között választást téve, a kisebbikhez álltam.“ Mikor egyszer észrevette valakiről, hogy beszél . . . beszél, de csak úgy szélnek világnak, ezt a megjegyzést tette rá: „Nem a beszélő, hanem a hallgatni nem tudó képessége tűnik föl“. Ó görögből: Vass Árpád. Az amerikai arany lile vándorútra. A Biológiád Survey az Egyesült Államokban mintegy két évtized óta rendszeresen gyűjti a madarak vándorlására vonatkozó adatokat, melyeknek feldolgozása a földművelésügyi minisztérium Yearbook-jaiban (Évkönyv) jelenik meg. A legújabb, 1903-iki kötetben W. W. Crooke a leghosszabb vándorutakat állítja össze, amelyeket eddig pontosan megállapítani sikerült. Vegyük ezek közül az amerikai arany lile vándorlását, mely a legérdekesebbek egyike, s tekintsük át röviden az északi fordulópontból kiindulva. E madarak azon puszta és barátságtalan tájakon fészkelnek, melyek a sarkkör mentén, a Hudson-öböl és Alaska északi részén terülnek el, ahol már a fák régiója teljesen megszűnt. Június első hetétől kezdve érkeznek ide, s bár a tavakat még jég borítja, sebtében kis fészkeket raknak a mohába, egész közel a föld színéhez s a költéshez látnak. Még július vége előtt készen vannak vele s megkezdik vándorlásukat az ellenkező irányban. Elhagyják nyári tanyáikat s lassan kint elindulnak téli tartózkodási helyeik felé. Augusztusban Labrador partjain találjuk őket, ahol a természet e különben növényszegény vidéken dús asztallal várja őket. Az empretum nigrum nevű növény ez időben tele van apró, fekete, húsos bogyókkal, melyek az ilyenkor itt összesereglő madárvilágnak úgyszólván kizárólagos táplálékát képezik. Érdekes, hogy e gyümölcs festőanyaga annyira átjárja az arany lilék húsát, hogy még jó idő múlva is észrevehető a színeződés nyoma. Labradorból jól ieghízva mennek tovább dél felé, s nemsokára elérik Új-Skóciát. S most ahelyett, hogy a partok mentében igyekeznének az egyenlítő felé, bámulatraméltó erővel és önbizalommal telve egyenesen délnek veszik útjukat, a nyílt tenger felett, az Antillák irányában. Csak, ha vihar éri őket útjukban, keresnek menedéket a partokon. Ezért néha a Cap Cad és Long Island környékén is lehet őket látni. Kedvező időjárás esetén azonban nem mutatkoznak e partokon. Új-Skóciától mintegy 1300 kilométer távolságban a Bermudák mellett vezet el útjuk. E szigeteket sem szokták felkeresni, hanem ezektől mintegy 5—600 kilométernyire kelet felé szoktak a hajósok velük talál 20