Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 6. (1905)

1905 / 12. szám - Krónika

507 Kordos Dezső magántisztv. e. e. (I.-Várad), Tüdő­vész, Pompeji, Tátra, Állategészség, Madách. Sziklás Adolf tanár (Budapest-Istenhegy), Budapest, Tátra. Perjéssy Mihály kir. táblabíró (Pozsony), Vörösmarty, Tátra, Madách, Közép-Európa. Kis Béla elemi isk. igazg. (Újpest), Alpes, Állat­­tenyésztés. Barcsi József gimn. tanár (Pápa), Ősember, Tátra. Dr. Wallentilly Samu koll. tanár (Eperjes), Tüdő­vész, Gyümölcs. Rujer Ferencz mérnök Líceum e. e. (Apatin), Alpes, A Föld, Vörösmarty. Horváth György főgimn. igazg. (N.-Kanizsa), Sha­kespeare. Földes Vilmos polg. isk. ig. (Oroviczabánya), Babilon, Alduna, Pompeji, Tüdővész. Ham­vay Ede polg. isk. ig. (Dobsina), Fogak, Ős­ember. Dr. Vas Antal gimn. ig. (Bártfa), Tüdővész, Vörös­marty. Fallmann Ferencz gazdakör titk. (Bragyán), Babilon, Állattenyésztés. Duke Ede tanító (Szilvásapáthi), Alpes, Pompeji. Zorkóczy Samu vasgyári igazg. (Ózd), Budapest. Perjéssy Lajos főreálisk. tanár (Versecz), Fogak, Házi­állatok, A Föld. Szojka Gyula felső ker. isk. igazgató (Debreczen), Alduna. Dr. Körösy György főgimn. ig. (Deés), Ősember. Streicher József apátplébános (Paks), Pompeji, Házi­állatok egészsége. Dr. Gőtz István gimna­tanár (Rosnyó), Tüdővész. Dr. Parassin József orvostanár (Budapest), Tüdővész. Bal és jobbkezes ember. Teljesen egyforma váj­jon az emberi test két fele ? Az első tekintetre világos­nak látszik. Ha képzeletben elválasztó vonalat húzunk a fejtől a has aljáig, a két rész egyforma férfinél és nőnél egyaránt. Pedig 100 eset közül 99-ben ez az egyenlőség csak látszat s hogy ez így van, arról köny­­nyen meggyőződhetünk. Mérjük meg gondosan a felső és alsó végtagokat, de mérjünk teljes mathematikai pontossággal, mert a különbségek igen kis törtek lesz­nek s azt fogjuk találni, hogy az egyik kar hosszabb a másiknál, hogy a két láb közt néhány milliméter kü­lönbség van. Az egyik szem nyílása nagyobb a másik­nál ; az egyik arczcsont jobban kiáll, mint a másik. Ha tovább menve a test két részét physiologiai mű­ködésük szempontjából tekintjük, a különbség nem fogy, hanem nő. A legtöbben ügyesebben végeznek akár­milyen munkát a jobb kezükkel, de vannak balkezűek is. Ez néha a spec­iális gyakorlás következménye, mint a hegedülőknél; az is megtörténik, hogy egyforma gya­korlással a két kéz egyforma ügyességre tesz szert; ilyet látunk a zongorázóknál, jongleur-öknél. A két kéz egyenlő ügyessége néha spec­iális nevelés nélkül is kifejlődik; Cusco sebész egyforma ügyesen operált a jobb és balkezével s azt állította, hogy ez a képessége mindig megvolt.­­ A szemek látóképessége sem egy­forma a törő anyagok különbsége következtében és akárhány ember van, a­kinek egész más szemüveg kell az egyik szemére, mint a másikra. Ennek az asymmetriának pathologiai jelentősége is van, a­mint azt nemrégen Molle igen érdekes értekezésben kifejtette. Azt a tényt, hogy bizonyos sérülések vagy jelenségek mindig a test ugyanegy oldalán fordulnak elő, a test két részének nem egyenlő ellenállási képes­ségének tulajdonítja. Ezt az egyenlőtlenséget teljesen ellenőrizhető klinikai tények alapján bizonyítja. Az egyik ilynemű tünemény a különböző helyzetben fekvés, az álomban történő elhelyezkedés. Mindenki egy bizonyos, igen jól meghatározott helyzetben alszik, némelyik a hátán, ez kivétel, pedig physiologiai szem­pontból ez volna a normális helyzet; mások a jobb vagy a baloldalukon alusznak. Ennek a határozott elhe­lyezkedésnek okául a szív vagy a gyomor megnyomá­sát adták; ez azonban nem magyaráz semmit, mert minden embernek rosszul kellene lenni, ha az oldalt­­fekvés a belső szervek rossz elhelyezkedésével járna. Molle doktor több mint 2000 embert kérdezett ki és bár az eredmény korántsem volt olyan egyszerű, a­milyennek gondolhatnék, biztosságáról kétség nem le­het. Azt hinnék, hogy arra a kérdésre, hogy a hátán alszik-e vagy oldalt fekszik, mindenki habozás nélkül megfelelhet. És mégis a kérdezetteknek csak 60’/3-a felelt habozás nélkül, a többieknél egész csomó kér­désre, részletezésre volt szükség. Az eredmény a követ­kező : 2000 egyén közül 1352 fekszik a jobb oldalán, 372 a baloldalán ; 276 válasz részben határozatlan volt, részben hátonfekvést jelentett. Az oldalfekvést azzal magyarázzák, hogy alvás köz­ben az izmokra gyakorolt nyomás erősebben hat az egyik oldalra s akkor az alvó az ellenkező oldalra fordul. Vannak tehát jobb- és baloldalra érzékenyek, vagy a Molle kifejezése szerint jobb vagy baloldalra gyengék. S ez nem képzelődés; az alvás közben tapasztalt féloldali gyengeség máskor is megmarad. Ha megvizs­gáljuk az izomkötegeket, az idegelosztódás zónáit, való­ságos hyperaesthesia-öveket találunk, a­mik mindig megfelelnek a féloldali gyengeségnek. Nem terjeszked­hetünk ki a módszerekre, a­mikkel ezeket az érzékeny­ségi zavarokat földeríthetjük; elég az hozzá, hogy 2000 egyén közül 1750 különböző fokban érzékeny a két oldalán. Mondhatnék, hogy 100 közül 90, tehát csaknem mindenki besorozható a jobb- vagy baloldalra gyen­gék közé. Hogy miből ered ez az egyenlőtlen érzékenység, azt még nem tudjuk. De a pathologia terén maradva con­­statálhatjuk, hogy a véletlen, vagy bárhogy szerzett sérülések igen határozottan a gyengébb oldalra esnek nagyobb számban. A bőrkiütés baloldalon tör ki (baloldalra gyengénél), míg a jobboldalon semmi se tör­ténik, így az ekcéma is a gyengébb oldalt keresi fel. Molle 90 himlősen konstatálta, hogy azoknál, a­kiknél csak az egyik lábon üt ki a himlő, mindig a gyengébb ol­dalon van a kiütés; itt van egyszersmind a kórházi statistika magyarázata, mely szerint háromszor több bal­oldali himlő van, mint jobboldali. És ha a himlő két­oldali is, mindig a gyenge oldalon kezdődik, ugyanez áll az ischias-ra. Igen érdekes eredmény, a­mit 400 beteg megvizsgálásából vontak le, az, hogy a tüdő­­tuberculosis első nyomai is a gyenge oldalon kezdődnek. Mindebből világos ezeknek a vizsgálatoknak a nagy érdeke. A pathologikus asymetria ténye tagadhatatlan. Most tehát, az ezzel kapcsolatos biológiai problémák megoldására folytatni kell a vizsgálatokat. Hogy ezek a betegségek biztosabb kezelésére vezetnek-e, az a jövő titka. A folyók tisztulása. Kinek nem tűnt volna fel, milyen hamar elmosódik a lomb tavaszi szép zöld színe! Már nyár derekán sárgásbarna árnyalatokkal, sötétzöld, kissé piszkos, néha feketés lombbal elárulja az erdő, hogy a rikító napsugár iránt nem is érzéketlen. A tájkép­festő nagyon jól tudja, mitől függ a „nyári tájkép“ sajátszerű hangulata. Nagyrészt a lombozat sötét színe-

Next