Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 6. (1905)
1905 / 12. szám - Krónika
507 Kordos Dezső magántisztv. e. e. (I.-Várad), Tüdővész, Pompeji, Tátra, Állategészség, Madách. Sziklás Adolf tanár (Budapest-Istenhegy), Budapest, Tátra. Perjéssy Mihály kir. táblabíró (Pozsony), Vörösmarty, Tátra, Madách, Közép-Európa. Kis Béla elemi isk. igazg. (Újpest), Alpes, Állattenyésztés. Barcsi József gimn. tanár (Pápa), Ősember, Tátra. Dr. Wallentilly Samu koll. tanár (Eperjes), Tüdővész, Gyümölcs. Rujer Ferencz mérnök Líceum e. e. (Apatin), Alpes, A Föld, Vörösmarty. Horváth György főgimn. igazg. (N.-Kanizsa), Shakespeare. Földes Vilmos polg. isk. ig. (Oroviczabánya), Babilon, Alduna, Pompeji, Tüdővész. Hamvay Ede polg. isk. ig. (Dobsina), Fogak, Ősember. Dr. Vas Antal gimn. ig. (Bártfa), Tüdővész, Vörösmarty. Fallmann Ferencz gazdakör titk. (Bragyán), Babilon, Állattenyésztés. Duke Ede tanító (Szilvásapáthi), Alpes, Pompeji. Zorkóczy Samu vasgyári igazg. (Ózd), Budapest. Perjéssy Lajos főreálisk. tanár (Versecz), Fogak, Háziállatok, A Föld. Szojka Gyula felső ker. isk. igazgató (Debreczen), Alduna. Dr. Körösy György főgimn. ig. (Deés), Ősember. Streicher József apátplébános (Paks), Pompeji, Háziállatok egészsége. Dr. Gőtz István gimnatanár (Rosnyó), Tüdővész. Dr. Parassin József orvostanár (Budapest), Tüdővész. Bal és jobbkezes ember. Teljesen egyforma vájjon az emberi test két fele ? Az első tekintetre világosnak látszik. Ha képzeletben elválasztó vonalat húzunk a fejtől a has aljáig, a két rész egyforma férfinél és nőnél egyaránt. Pedig 100 eset közül 99-ben ez az egyenlőség csak látszat s hogy ez így van, arról könynyen meggyőződhetünk. Mérjük meg gondosan a felső és alsó végtagokat, de mérjünk teljes mathematikai pontossággal, mert a különbségek igen kis törtek lesznek s azt fogjuk találni, hogy az egyik kar hosszabb a másiknál, hogy a két láb közt néhány milliméter különbség van. Az egyik szem nyílása nagyobb a másiknál ; az egyik arczcsont jobban kiáll, mint a másik. Ha tovább menve a test két részét physiologiai működésük szempontjából tekintjük, a különbség nem fogy, hanem nő. A legtöbben ügyesebben végeznek akármilyen munkát a jobb kezükkel, de vannak balkezűek is. Ez néha a speciális gyakorlás következménye, mint a hegedülőknél; az is megtörténik, hogy egyforma gyakorlással a két kéz egyforma ügyességre tesz szert; ilyet látunk a zongorázóknál, jongleur-öknél. A két kéz egyenlő ügyessége néha speciális nevelés nélkül is kifejlődik; Cusco sebész egyforma ügyesen operált a jobb és balkezével s azt állította, hogy ez a képessége mindig megvolt. A szemek látóképessége sem egyforma a törő anyagok különbsége következtében és akárhány ember van, akinek egész más szemüveg kell az egyik szemére, mint a másikra. Ennek az asymmetriának pathologiai jelentősége is van, amint azt nemrégen Molle igen érdekes értekezésben kifejtette. Azt a tényt, hogy bizonyos sérülések vagy jelenségek mindig a test ugyanegy oldalán fordulnak elő, a test két részének nem egyenlő ellenállási képességének tulajdonítja. Ezt az egyenlőtlenséget teljesen ellenőrizhető klinikai tények alapján bizonyítja. Az egyik ilynemű tünemény a különböző helyzetben fekvés, az álomban történő elhelyezkedés. Mindenki egy bizonyos, igen jól meghatározott helyzetben alszik, némelyik a hátán, ez kivétel, pedig physiologiai szempontból ez volna a normális helyzet; mások a jobb vagy a baloldalukon alusznak. Ennek a határozott elhelyezkedésnek okául a szív vagy a gyomor megnyomását adták; ez azonban nem magyaráz semmit, mert minden embernek rosszul kellene lenni, ha az oldaltfekvés a belső szervek rossz elhelyezkedésével járna. Molle doktor több mint 2000 embert kérdezett ki és bár az eredmény korántsem volt olyan egyszerű, amilyennek gondolhatnék, biztosságáról kétség nem lehet. Azt hinnék, hogy arra a kérdésre, hogy a hátán alszik-e vagy oldalt fekszik, mindenki habozás nélkül megfelelhet. És mégis a kérdezetteknek csak 60’/3-a felelt habozás nélkül, a többieknél egész csomó kérdésre, részletezésre volt szükség. Az eredmény a következő : 2000 egyén közül 1352 fekszik a jobb oldalán, 372 a baloldalán ; 276 válasz részben határozatlan volt, részben hátonfekvést jelentett. Az oldalfekvést azzal magyarázzák, hogy alvás közben az izmokra gyakorolt nyomás erősebben hat az egyik oldalra s akkor az alvó az ellenkező oldalra fordul. Vannak tehát jobb- és baloldalra érzékenyek, vagy a Molle kifejezése szerint jobb vagy baloldalra gyengék. S ez nem képzelődés; az alvás közben tapasztalt féloldali gyengeség máskor is megmarad. Ha megvizsgáljuk az izomkötegeket, az idegelosztódás zónáit, valóságos hyperaesthesia-öveket találunk, amik mindig megfelelnek a féloldali gyengeségnek. Nem terjeszkedhetünk ki a módszerekre, amikkel ezeket az érzékenységi zavarokat földeríthetjük; elég az hozzá, hogy 2000 egyén közül 1750 különböző fokban érzékeny a két oldalán. Mondhatnék, hogy 100 közül 90, tehát csaknem mindenki besorozható a jobb- vagy baloldalra gyengék közé. Hogy miből ered ez az egyenlőtlen érzékenység, azt még nem tudjuk. De a pathologia terén maradva constatálhatjuk, hogy a véletlen, vagy bárhogy szerzett sérülések igen határozottan a gyengébb oldalra esnek nagyobb számban. A bőrkiütés baloldalon tör ki (baloldalra gyengénél), míg a jobboldalon semmi se történik, így az ekcéma is a gyengébb oldalt keresi fel. Molle 90 himlősen konstatálta, hogy azoknál, akiknél csak az egyik lábon üt ki a himlő, mindig a gyengébb oldalon van a kiütés; itt van egyszersmind a kórházi statistika magyarázata, mely szerint háromszor több baloldali himlő van, mint jobboldali. És ha a himlő kétoldali is, mindig a gyenge oldalon kezdődik, ugyanez áll az ischias-ra. Igen érdekes eredmény, amit 400 beteg megvizsgálásából vontak le, az, hogy a tüdőtuberculosis első nyomai is a gyenge oldalon kezdődnek. Mindebből világos ezeknek a vizsgálatoknak a nagy érdeke. A pathologikus asymetria ténye tagadhatatlan. Most tehát, az ezzel kapcsolatos biológiai problémák megoldására folytatni kell a vizsgálatokat. Hogy ezek a betegségek biztosabb kezelésére vezetnek-e, az a jövő titka. A folyók tisztulása. Kinek nem tűnt volna fel, milyen hamar elmosódik a lomb tavaszi szép zöld színe! Már nyár derekán sárgásbarna árnyalatokkal, sötétzöld, kissé piszkos, néha feketés lombbal elárulja az erdő, hogy a rikító napsugár iránt nem is érzéketlen. A tájképfestő nagyon jól tudja, mitől függ a „nyári tájkép“ sajátszerű hangulata. Nagyrészt a lombozat sötét színe-