Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 6. (1905)
1905 / 12. szám - Krónika
től. A természetbúvár azonban ennél még többet tud, meg is tudja mondani, miért veszti az erdő kánikula táján tavaszi színét. Mert az élénk világosság szétbontja a levélzöld (chlorophyll) alkatrészeit. Azt hiszem, nem kell taglalnom, hogy mi a levélzöld? Az iskolában tanultuk, hogy ez egy festőanyag, melyet a növény azért fejleszt, mert csak segélyével képes a levegő alkatrészeinek szétbontására, mire táplálkozásához szüksége van. Ez a chlorophyll olyan, mint a photographus érzékeny lemeze, vagy még helyesebben, mint az anilinfesték. Napon tönkre megy. Milyen különös: minden zöld növény sóvárog a napfény után, ha szobában tartjuk, minden levele kikandikál az ablakon — s ha azután bőségesen jut neki a jótevő napsugárból, nem bírja ki az áldást, levele tönkre megy. Ez figyelmessé tette a természetbúvárokat, hogy talán a napfény egyáltalában ártalmas az élőlényeknek, ha túl sok jut belőle. Figyelmessé tette, hátha talán ártalmas növényeket el lehetne pusztítani napfény segélyével ? S valóban így is van. A természet naponta tönkretesz milliószámra növényeket, melyek megzavarják azt a szép egyensúlyt, mely a természet minden berendezésében, a vízcseppben és a világűrben egyaránt nyilvánul. Tönkreteszi pedig a folyók öntisztázódása által. íme, a természettudomány egyik legújabb csodája! Mi történik a nagy városok hulladékával ? Szemétdombra kerül a kisebbik rész, csatornába a nagyja. És a csatorna legtöbbnyire a folyóba torkol, melynek partján épült csaknem minden nagy város. Hogyan van most, hogy ez a millió liter piszok és rothadó anyag, mely naponta a Dunába, Spreebe, Seinebe, Tibetbe vagy Themsebe kerül, nem rothasztja ezeknek a folyóknak vizét? Hogy mit jelent egy nagyváros hulladéka, azt bizonyos költői szemléletességgel vázolja annak a bizottságnak jelentése, melyet néhány évvel ezelőtt kiküldött Páris városa a Szajna megfertőzésének vizsgálatára. Azt mondja ez a jelentés egyebek közt, hogy Páris előtt az asniéresi híd tájékán a Szajna partját fehér, csillogó homok borítja; számos hal él a tiszta vízben, melyet kétoldalt sok kedves vízi növény szegélyez. De egy csapással eltűnik ez a kies kép ott, ahol Páris nagy gyűjtőcsatornája torkol. Mennyi szenny ömlik itt a folyóba! Fekete patak, melynek felszínén zsír csillog, melyben számtalan dugó, papiros, rongy, állati hulladék, levél meg döglött állat úszik. Szürke iszap halmozódik fel a folyóban, valóságos zátonyt, meg büzlő szigeteket képezve. És ez az iszap folyton erjed és rothad, rontja Páris levegőjét. Folyton keletkeznek benne óriási, másfél méter átmérőjű gázhólyagok, melyekkel együtt felszínre kerül a fenék dögleletes iszapja. A szép parti vegetatió elhal ebben a szennyes mocsárban, hal nem merészkedik ilyen undorító vízbe. De most következik a váratlan fordulat a jelentésben. A Szajna elnyeli a másfélmillió ember összes hulladékát és mégis már 70 kilométernyire a várostól megint olyan tiszta és szépvizű, mint volt, mielőtt az új Babylon mocsarát felvette! És ez nemcsak Párisban van így. A Themse fölszedi London csatornáit, a Spree Berlin gyári vizét, a Duna két nagy város csatornáit tisztítja és mindezek a folyók 50—70 kilométernyi út folyamán elfogyasztják a szennyet. A hygienikus persze örömmel fogadja ezt, de sok fejtörésbe került a látszólagos csoda magyarázata. Ma már tudjuk, milyen jótevő genius menti meg a világvárosok lakóit a pestistől. Ez a Nap. Ö teszi tönkre a káros bacteriumok légióit, melyek a rothadásból kelnek, ő eleveníti meg a moszatok százezreit, melyek elfogyasztják a káros vegyületeket. Nem ismerjük ugyan a folyamatot minden izében, de nagyjában már tisztában vagyunk vele. A vízbe került hulladékok mind nitrátvegyület. Belőle táplálkozik igen Moszatok, melyek a folyók és tavak vizét tisztítják. — 1. = Pediastrum, 2. = Euglena, = 3. Navicula-kovamoszatok. E három a legközönségesebb. 4. = Palmella-moszat, 5. · Monas, 6 Chlamydomonas, 7. · Peranema, 8. — Merismopoedia, 9. — Spirillum. Valamennyit igen erős nagyítással rajzolta a szerző.