Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 10. (1909)
1909 / 4. szám - Dr. Kristóf György: Petőfi ifjúkori költészete
161 Ettől kezdve csakugyan a szabadságról szólnak legzengőbb s legerőteljesebb versei. Az a Petőfi, ki a világirodalomnak ismert és elismert nagysága s az a Petőfi, ki a magyar nemzet lelkében örök időkre drága kincs gyanánt ünnepi helyet nyert, az a Petőfi 1846 októberében kezd mutatkozni. A férfiúi évek kezdetén, szatmári utazása után, mikor tudja, érzi a boldogságot, mit mint ember Júliájától nyer, de a mikor még tisztábban érzi, hogy nemzete s abban maga is a szabadságot nélkülözi. A mit eddig érezett, költői ábrándnak nevezi. Szinte maga megjelöli tehát azt a pontot, ahonnan az igazi Petőfi kezdődik, így tehát nem csupán az emberi jellem általános evolutiójának a megfigyelése alapján, de magának a költőnek határozott kijelentése és költészetének alapos megértése által is kényszerülünk arra, hogy Petőfinek 1846 szeptembere előtt írott verseit előzménynek tekintsük. Valóban a tépelődés, a forrongás évei és alkotásai ezek. A Szendrey Júliához való boldog szerelem vet véget az impressionismusnak, a forrongásnak s szabja meg Petőfi költészetének későbbi állandó színét és hangját. Vizsgálódásunk tárgya a forrongás éveiben (1842 — 46 okt.) keletkezett költeményeknek a megértése és értékelése. Czélunk a forrongás éveinek alkotásait viszonyba állítani a kiforott idők műveihez. A kiforrottság, más szóval kialakultság azonban Petőfinél nem jelent mint később kifejtjük — teljes befejezettséget. Már Meltzl Hugó rámutatott, hogy Petőfinél ilyesmiről szólni nem lehet, mert Petőfi pályája egész végig fejlődőben volt, emelkedést mutat. II. A forrongás éveinek alkotásait — igaz, kissé önkényesen — költői ábránd volt, mit eddig érzék ez, versig számíthatjuk. Más költeményt is vehetnénk határjelzőnek (Nem csoda, ha újra , élek . . . Volt egy szegény fiú, vagy a korábbiak közül Szerelmes vagyok én . . De mégis az említett költeményben mutat rá maga a költő a legnyomatékosabban arra a körülményre, hogy eddigi világa kuszáltabb volt, hogy lelkülete most és ezután nyilatkozik meg a maga őseredeti tulajdonságaiban. Ezért kelle ezt a költeményt állítanunk a pálya két korszaka közé, hogy a határt jelezze. Mit írt Petőfi e költemény megszületése előtt? Számokban kifejezve írt 497 költeményt (ezek közül 44 ú. n. zsenge és 22 a kihagyott); írta úti jegyzeteit, a Tigris és Hiéna cz. drámát, öt prózai elbeszélést. S, ugyanebből az időből való egy töredék is, az Ó és új világ. Négy esztendőnek ennyi a termése. A mennyiség eléggé tekintélyes, bár a későbbi évek sokkal szaporább arányban ihletik meg a költőt. S ez természetes is. Egyrészt azért, mert mindennapi megélhetése — ha nem volt is hosszú időre biztosítva — de mégis több valóságon nyugodott. Túl volt már a jövendő keresgélésén, megtalálta igazi élethivatását, mint szokás mondani : önmagát. Mint egyén általában boldog volt s ennek következtében könnyebben és zavartalanabbul adhatta át magát érzelmeinek. Meg aztán maga az élet is gazdagabb anyagot nyújtott lelkületének. Egyre közvetlenebbé válik a kapocs a költő lelke s a politika napi eseményei között. A napok történelmi jellege folyton folyvást fokozódott s a költő lelke is mind jobban és jobban érzi, hogy most van itthon, ez az ő világa. Végre aztán a megálmodott nagyszerű egyesülés a fejéregyházi mezőn nyerte meg a maga glorificatióját. S 1846 előtt a költő munkakedve sem oly egyenletes. Néha hihetetlen a benne lakó teremtő erő gyors működése. Máskor meg szinte indokolatlanul, hetekig tétlenkedik. Tétlenkedik? Lehet, a mi szempontunkból. De vájjon nem szükségesek-e ezek a tétlen napok arra, hogy az új hatásokra, az új érzelmekre a költő majd annál épebb és tisztább visszhangra képes erőmennyiséggel érlelődhessék? Másfelől pedig azt sem szabad felednünk, hogy Petőfi, bár tanulmányait iskolaszerűen nem, de önművelés által a legbámulatraméltóbb eredménynyel folytatta s valószínű, hogy ezekben az években buzgóbban, mint valaha. Az önértékét kevésbbé világosan ismerő fő is 18—24 éves korában szerzi meg azokat az ismereteket, amik nélkül hivatásunknak megfelelni nem tudunk. A részletes vizsgálat előtt még csak néhány külső jelenséget kell megjegyeznünk. T. i. a költő életének nevezetesebb mozzanatait. S ezek: tépelődő kóválygás az iskola padjai s a színész élet nyomorúságai között. Közben az áldatlan katonáskodás; aztán a debreczeni tél, Vörösmarty s a Nemzeti Kör elismerő méltánylása; a költő segédszerkesztői működése s felsőmagyarországi útja. Czipruslombok, Szerelem gyöngyei, Felhők, a tizek társasága. Azért szükséges e körülményeket emlékezetbe idéznünk, hogy ismerjük a helyzetet, mi a költőt szólnia kényszerűé vagy megihlette. Magyarázatát leljük benne a hangulatok meg-megújulásának, az érzelmek ismétlődésének. Már most az említett költeményekben jelentkező uralkodó elemet, főérzést vagy gondolatot tekintve a következő csoportok állíthatók egybe: család (8), barátság (16), hazafiság (31), költészet (15), színészet (8) (életképek, románczők stb. 93), szerelem (150), sors (71), világboldogság (8) s végül a maga lelkéről szóló csoport (83 költemény). Ezek a számok együttesen többet tesznek ki, mint az eddigi költemények száma. Onnan van, mert némely költemény két vagy több csoportba is beillik. Viszont vannak oly versek is, különösen a Czipruslombokból, a melyeknek szerelmi érzés az alapszínezete, de igazában az emberi sorsra vagy a költőnek a sorshoz való viszonyára vonatkozó reflexiókkal vannak teli. S így nem a szerelem csoportba sorozhatok, hanem a sorsról szólókéba, vagy azok közé, a melyeknek középpontja közvetlenül a költő lelke. Érintkezések, áthajtások, kapcsolódások lépten-nyomon mutatkoznak. S az iménti számok nem is egyebet kívánnak jelezni, mint azt, hogy mik azok a legerősebb motívumok, amelyek a forrongó, öntudatos lángelmét leggyakrabban dalra fakasztják. Feltűnő, hogy ebből az időből olyan kevés Petőfi hazafias költeményeinek a száma. Ezt valamennyi vizs-