Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 10. (1909)
1909 / 12. szám - Seidl Sándor: A Dreadnaught
admirális vezetése alatt 150 hajóját, közöttük 24 első osztályú csatahajót. Ott volt a Home Fleet (hazai flotta), az Atlantic Fleet, két svadron czirkálóhajó és egy torpedó-flotilla, mintegy 40,000 emberével. Southend alatt, kb. 50 km.-nyire Londontól feküdt pompás elrendezésben a hatalmas hajóraj, közöttük 4 Dreadnaugt, 2 rokon Dreadnaugth, 8 King Ewardosztályú, 3 Duncan-féle, 6 Formidable-classis és egyetlen Canopus-osztályú csatahajó, továbbá 10 torpedó és 35 tengeralatti jármű és azonkívül még egy czirkáló raj, amelyek között igen sok a mi tengerészetünk favoritjeit is jóval felülmúlja. Egy hétig tartott a „históriai“ nevezetességű látogatás, így nevezték el egyes lelkesülő angol lapok, mivel ily hatalmas hajóraj még nem feküdt a Thames vizén. Hogy ez a kis játék százezrekkel terhelte meg a hadügyi budgetet, könnyen elhihető. De arra szükség volt. Az indiai politika, a perzsa forradalom s annak Egyptomban várható következményei, Németország még egyre fokozódó fegyverkezése egyaránt megkívánták ezt a „kis“ kardcsörtetést. Ez a látogatás csakugyan egyik nyári szenzácziója volt Londonnak. Külön hajó- és vonatjáratokat rendeztek be a flotta megtekintésére s naponta több alkalmatosság is indult Southend felé telve kiváncsi nézőkkel, mert ilyen látvány még az autochton londoninak is ritka élvezet. Jómagam egy maturáns fokozódó izgalmával közeledtem a hatalmas flottához, mely a távoli ködben sötétlő tömegek sejtelmes képében egy frappáns részletet nyújtott Anglia culturájából s hiteles tanúságot az angolszász faj gazdasági és politikai elsőségéről. Sok száz év óta a politikai kaleidoscop szeszélyes színjátéka mindig a piros-fehér-kék domináló színeiben mutatja változatos képeit s jó sokáig, talán ezután is így lesz. Ezt hinném, éppen az emberi tudás és a szellemi erő azon colossalis hirdetői engedik, amelyek gyöngéden csókolgatva a széllel pajkoskodó hullámok által, pompás geometriában horgonyoznak előttem s nyugodt méltósággal fogadják az ismétlődő rajokban érkező látogatókat. A sok kisebb járműtől eltekintve, a csatahajók hosszú lánczában legelőször Blenheim fogad, de én érthető izgalommal csak a fogalommá lett Dreadnaugth név viselőjét keresem, a mely mint a megtestesült önbizalom fekete ércztömege, mozdulatlanul fekszik a Thames vizén s méltóságos nyugalmában úgy tetszik, mint az alvó Neptun hosszan elnyúlt teste, melyen a tenger birodalmának felszabadult törpéi féktelenkednek; a körülötte nyüzsgő csónakraj pedig olyannak látszik, mint a siestáló bálna körül a legyeskedő delphinek pajkos tömege. Távolról azt hihetném, hogy erruptiós sziget, amelyet a föld központi műhelyének ötletes technikusa emelt a víz színére, közelről azt gondolnám, hogy egy gyártelep, melyet az új világ egy különcrködő „királya“ helyezett ebbe a hullámmiliőbe. Hogy milyen óriási méretű alkotmány, arról a szemlélőnek csak úgy lehet közeli fogalma, ha egy ilyen hajó óriás mellett elevezhet, vagy a fedélzetét mérheti végig lépteivel. A hajó kb. 150 m. hosszú egyik végétől a másikig menve kirándulásszámba mehet. Vízalatti része 26 láb, azaz majdnem 8 méter szélességű. Az egész fedélzet tele van a szükséges felszerelések egész tömegével. Különböző gőz- és motorcsónakok, hatalmas ágyuk, reflektorok, középütt két hatalmas ovális kémény és két háromlábú árbocz, a tripodok azok, amelyek első tekintetre a látogató 2. Torpedo. 3. A Dreadnaught. (Vázlat.) 511