Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 10. (1909)
1909 / 12. szám - Tóthváradi Kornis Elemér: Csipkékről és hímes varrásokról
— 513 a hajó 17,900 angol tonna (1 a. t. – 1016 kg.) s az ára 2 millió, azaz 48 millió korona. A legénység és a tisztek heti fizetése közel 24,000 K, a guvermentális költségek pedig több, mint 4800 K-t tesznek ki hetenkint. Ez a Dreadnought tökéletes másai a Bellerophon, Superb és a Temeraire nevű ikertestvérek. De a többi csatahajó sem áll messze ezek mögött. A két rokon Dreadnaught, névszerint a Lord Nelson és az Agamemnon 16,500 ang. tonna s 181/2 csomó sebességgel haladnak Technikai tekintetben alig különböznek a Dreadnaughtól s par distance egyetlen tripodjuk és a kisebb ágyúk dobogói miatt rövidebbeknek látszó kémények képviselik az eltérést. Vagy másfél órába került, a míg a hajók végtelennek tetsző láncza mentén végighajóztunk. Mindenünnen dal, zene és hangos jókedv hatolt hozzánk s a legtöbb hajó fedélzetén a birkózás, versenyfutás vagy magas ugrás sportjával láttuk szórakozni a legénységet. A tisztek vagy vívtak vagy boxoltak, de leginkább a legújabb sportnak, a karikás korcsolyázásnak hódoltak. Nagy volt mindenütt az öröm, hogy otthon lehetnek szép fővárosukban , vagy egy sikerült kirándulás reminescenciái vagy annak reménye derítette jó kedvre a vidám csoportokat. A Gönczöl szekerének rúdja már lefordulni készült, amikor sikerült kirándulásomról hazatérve, gordonstreeti magányomban összefoglalhattam napi éseményeimet. Rövid lejáratú lelkesedésemet csakhamar kedélyem depressiója váltotta fel. Végtelenül fájt az a tudat, hogy az emberi szellem csak azért nyilatkozik meg oly bámulatra méltóan, hogy csodaalkotásaival embertársainak szabadságára és életére törjön s undok önzésével kiaknázva szerencsésebb boldogulásának anyagi feltételeit, kegyetlenül ironizálja az a 2000 éves tant, mely az emberszeretet igéivel akarja áthatni a lelkeket s a mely éppen az angolok közmondásos vallásosságában oly ellentmondón nyilatkozik meg. S akkor értettem meg azt a nagy erőmegfeszítést, a mely miatt hatalmi túlsúlyú érdekeken Anglia semmi áldozatot nem kímél. Hiszen a puszta fegyverkezés is csendes háború, amelynek hadisarczát a gyöngébbek milliói fizetik meg. S szinte a nemzetgazdászt éri neheztelésem, ki azt tanítja, hogy e hadisarczban benne van a mi adónk is. Minek most Törpeországnak flotta vagy hadsereg? Azóta, hogy elhagytam ködös Albion füstös és benzinbűzös metropolisát, egy még hatalmasabb, tehát a világ most legeslegnagyobb csatahajója hagyta el a dokkot. A „Neptun“ javított Dreadnaught (ov. drednet) typus, 20,250 tonna űrtartalomú s 21 csomó (mint a Dreadnaught) sebességgel bír haladni óránként. Szintén 10 drb 30-as ágyúja és 900 főnyi személyzete van. Mint hírlik még három ilyen hajó kerül legközelebb a vízre. Angliának félelmetes tengeri haderejét jelenleg 43 első osztályú csatahajó, összesen pedig 328 hajó képviseli, amelyek mind csak az angol vizeken tartózkodnak Az egész flotta beszerzési költsége nem kevesebb, mint 8000 millió korona. Óriási szám! De emberbarát aligha lelkesedik rajta. Seidl Sándor: Csipkékről és himes varrásokról. A „Kéve“ művésztársaságnak a Nemzeti Szalonban rendezett tárlatán, mely november 7-én nyílt meg, általános feltűnést keltett az a tizenhét darab csipke és hímes varrás, melyet Tóthváradi Kornis Elemérné készített és állított ki Azok az újságok, melyek a tárlatról megemlékeztek, a legnagyobb elismerés hangján szólottak e dolgokról, melyek a csipkekészítés és a hímes varrás terén egészen új és önálló irányt teremtettek. A Pesti Hírlap kritikusa „csipke álmok“ nak nevezi e munkákat. Csudálatosan egyéni, hímes varrásoknak, hímzőtűvel írott költeményeknek, selyemszálakkal festett hangulatoknak mondja, melyek a csipkevarrás minden eddigi törvényeit sutba dobják és egészen egyéni impressiókat fejeznek ki. A Pesti Napló azt írja, hogy nem is méltatás, hanem megéneklés illeti e czérnából varrott és selyemből hímzett költeményeket. Kornisné csipkéknek nevezi őket, pedig inkább varrott, tűzött, hímzett symphoniák. A Magyarország azt mondja, nemcsak motívumokban, de technikában is a legváltozatosabbak e munkák. Van közöttük szövés, hímzés, klepli csillagok,pointface-öltések és az á-jour-ozás számtalan válfaja mellett a számak-csomózás és kötés hálószerű szövevényei. Színben azonban tompa, halvány, finom valamennyi, mint egy suttogó moll-accord. Azért idézem előjáróban ez újságczikkeket, mert olyan közel állok e művészi munkák alkotójához, hogy ezek nélkül könnyen elfogultság gyanúját kelthetném azzal, amit e munkákról elmondanom kell. Csipke-és hímzőművészetről ugyanis nagyon kevés embernek van meg a kellő tájékozottsága. E dolgok megértéséhez és felismeréséhez pedig csupán két út vezet. Az egyik a kiváló tanultság és tudás, a másik a nagy és tisztult művészi felfogás és az ezzel párosult nemes ízlés. Tudást szerezni e téren igen fáradtságos és igen nehéz. Van ugyan a külföld irodalmában egynéhány értékesebb munka, mely egyik-másik csipkét és hímesvarrást alaposan ismerteti, de olyan könyv, mely ezek fejlődéstörténetét és előadási módját egységesen ismertetné, nincs. Még kevésbbé van olyan mű, melynek írója etnikai vagy aesthetikai biablonok és paragraphusokba szedett dogmák fölé emelkedve, úgy vezetne be a csipke és a hímes varrás világába, hogy az egyén lelkét és benső megnyilatkozását ismerjük fel benne. Van Magyarországon és a külföldön is sok olyan remekmű, melyek szemléletében elmerülve, eljuthatunk abba a mesés és bűbájosan szép világba, melyet az igazán művészi csipkék és hímes varrások alkotnak. Sajnos, az ily remekekhez nehéz hozzájutni. Múzeumok, kiváló gyűjtemények, igen régi és igen művelt családok ereklyéi, nagy egyházi ornátusok szolgáltatják e művészi megnyilatkozások nagyobb anyagát. Ilyenekhez azonban ritkán és kevesen jutunk. E helyett ma a csipkét, sőt már a hímzést is legtöbben csak úgy ismerjük, ahogy a