Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 13. (1912)
1912 / 12. szám - Dr. Kristóf György: Petőfi "János vitéz"-ének hatása Arany "Toldi"-jára
475 síinkben, iskolarendszerünkben, közoktatási és közművelődési intézményeinkben. Pedig igazi nagy haladást csak akkor várhatunk, ha közéletünk irányítására nagyobb befolyást engedünk a gazdasági érdekek és a gyakorlati élet által parancsolt követelményeknek, a természetes fejlődésnek és okosan beillesztjük egész közéletünkbe a könnyebb boldogulást elősegítő tudást és ismeretet." Egy újabb példát ad erre ismét az Uránia-színház: ha nem helyesztük volna be a mozgóképeket előadásaink műsorába, nem játszhattunk volna a vidéken, mert a dioráma-képek szállítása és felállítása nagyon költséges lett volna. A színház csak helyi, fővárosi jelentőségű maradt volna, holott a mozgóképek kihasználásával színházunk országos jelentőségű lett, sőt hazánk határain kívül is ismeretes, mert tudvalevő dolog, hogy színházunk még Amerikában is szerepelt és összeköttetésünk mind az öt világrészre szól. Ezen a téren is úttörő munkát végeztünk. Szélesebb alapra fektettük intézményünket, a cultúra terjesztésének szemhatárát szélesítettük, a szemléltető oktatás szükségességét népszerűsítettük és a mellett még sok gazdasági értéknek termelésére is példát adtunk: az egész mozgókép-ipar meghonosítására és fejlődésére hazánkban döntő súlylyal voltunk. Diadalunk teljes és közművelődésünkre rendkívül fontos és hasznos volna, ha az ország minden városában testvérintézményeket létesíthetnénk és a mozgószínházakat legalább ideiglenesen állami monopóliummá tennénk, ami által a mozgóképekben rejlő culturális hasznot rövidesen közkincsévé tehetnék. Az ilyen egyedáruság leginkább jogosult lenne, mert a gazdasági egyedáruságok hátrányaival nem bírna, a mozgóipar kétségtelen kinövéseit megakadályozná és a mellett igen nagy, a közművelődés érdekében hasznosítható jövedelmet biztosítana. Tudjuk, hogy az Uránia-színház nem tökéletes, nem olyan intézmény még, mint amilyen szemünk előtt lebeg, mint amilyen lehetne, ha nem egymagunk küzdenénk csekély vagyonúnkkal, szerény munkánkkal. De ami nincs meg ma, az bekövetkezhetik holnap, ha úgy dolgozunk, ahogy eddig munkálkodtunk, mindig szem előtt tartva intézményünk fejlesztését és a haladást. Petőfi „János vitéziének hatása Arany „Toldi“-jára. Petőfinek és Aranynak a pályafutása eléggé ismeretes. A Petőfi életrajzát sok dicséretes előmunkálat után Ferenczi Zoltán írta meg egy a maga nemében kitűnő monographiában. Az Arany pályájáról ilyen pontos és kimerítő összefoglalás még nincs ugyan, de vannak nagyon becses részletmunkálatok. Ezen irodalomtörténeti kutatások eredményeiből s még inkább a két költő műveiből s egyéb intim nyilatkozatokból (levelezésük adatai, önéletrajzi töredékek) eléggé kidomborodó egyéniségük sem ismeretlen. A magyar irodalomnak s általában a magyar nemzeti szellemnek legkiválóbb ismerői, kik egyúttal a stylus művészei is, nyújtottak e két nagy szellem egyéniségéről remekelt rajzokat. A Gyulai, Beöthy, Riedl, Ferenczi Z. és Lehr Albert idevágó dolgozatai után egészen biztosan felismerhetők e két költő arczképében az uralkodó jellemvonások épp úgy, mint az egész egyéniséget egybefoglalóan jellemző alapszín, colorit. Minden további kutatáshoz ezek szolgálnak biztos nyomra vezető kalauzul. Igen természetes, hogy e művekben nem maradt érintetlenül a két költőnek egymáshoz való viszonya, barátsága, egymásra gyakorolt hatása sem. Kivált a Gyulai emlékbeszédének tömör párhuzama s a Riedl jellemrajzában a Petőfinek Aranyra gyakorolt hatását elemző rész vetnek világot a magyar költészet két legnagyobb alakjának lelki kapcsolódásaira. Ennek következtében semmi sem áll oly távol e tanulmány írójától, mint holmi felfedezői szándék. Ellenkezőleg hálával vallja be már előre, hogy kutatásainak új eredménye nincs s így voltaképpen ismert tételek újrahangsúlyozásával fog végződni tanulmánya. Tudja, hogy műve csak némileg is értékessé a részletek pontosabb elemzése s ezek élesebb, összefüggőbb feltüntetése által válhatik. Részletrajzra törekszik s a vert nyomon való elmélyedésre. Csak szerény adalékot kíván szolgáltatni ahhoz a szépséges és gyönyörű képhez, melyet a mesterek már megfestettek. A tanulmány a tárgy természetéből kifolyólag önként három részre tagozódik. Az első rész irodalomtörténeti, vázlatos összefoglalása azoknak a tényezőknek, amelyek Aranyra is csak úgy hatottak, mint Petőfire. (Petőfitől független hatások.) A második rész aesthetikai jellegű megfigyelése azon lélektani processusnak, mely János vitézből kiindulva Arany bátortalan lelkéből kiváltja Toldit s végül a hatásnak részletes philologiai megjelölése. Az első rész bevezetés. A második rész tartalmazza a feladat zömét, melyet aztán a harmadik kiegészít. Ugyanis maga az a tény, hogy 31*